Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 310065
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
MŰVÉSZETI ALKOTÁS; FESTÉSZETI ALKOTÁS; HORDOZHATÓ FESTMÉNY
festmény (táblakép)
Jogi helyzet:
VÉDETT
Alkotó(k):
művész: Patkó Károly (Budapest, 1895 – Budapest, 1941)
MEGNEVEZÉS: A Római Magyar Akadémiában, 1931
KOR: 1931 KELETKEZÉS HELYE: Róma ?
ANYAG: vászon
TECHNIKA: tempera
MÉRET: magasság: 179.50 cm; szélesség: 144.00 cm
LEÍRÁS: Szobabelsőben fehér terítővel fedett kerek asztal körül fotelben ül két nő és egy férfi. A férfi a nézőnek félig háttal ülve vizet tölt az asztalon álló pohárba, a pohár mellett egy kék üveg áll. A balra ülő fekete hajú nő kék ruhában újságot olvas, a jobb oldali vörös hajú nő a karosszékben hátradől. Ruhája fekete, nyakánál fehér gallérral. Az előtérben balra kis asztalon egy tányér, rajta pohár, mellettük egy szürke palack áll. Jobbra fent a falon egy női portré, a háttérben a helyiségből kivezető ajtó nyitva. A padló vörös négyzetes kővel kirakott, a fal kék színű.
JELZÉS: jobbra lent: "Patkó / Roma 1931"
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: Patkó Károly művét a szakkutatás korabeli és frissebben megrendezett kiállításokon és a tudományos feldolgozásokból is ismeri. Provenienciája is érdekes: még a háború után is a művész és családja birtokában volt, 1956 után így tűnt el a kutatás látóköréből és került Bécsbe, majd Londonba, s újra Ausztriába magángyűjteménybe. Innen, több évtizednyi lappangás után jutott haza Budapestre, 2013-ban árverésre. A Rómában, 1931-ben készült festmény egyszerre a klasszikumból és az olasz aktuális művészeti irányzatokból táplálkozó, új alkotómódszerrel és technikával dolgozó "római magyar stílus" reprezentatív példája, valamint különleges dokumentuma. Tartalmi értékein túl hatalmas mérete, újszerű technikája és különleges perspektívája révén lényegében egyik legfontosabb alkotása Patkó római periódusának, és talán egész életművének is. A kép nemcsak egy iskolateremtő magyar művész pótolhatatlan főműve, hanem igazi történeti forrás is a két világháború közötti korszakból, számos vonatkozással annak hivatalos kultúrpolitikájára, a római ösztöndíjasok életére, a Collegium Hungaricumban folyó alkotómunkára. A festmény egyszerre program-kép és barátság-kép (vagy hommage-kép) is, hiszen a rajta ábrázolt szereplők név szerint is azonosíthatók: a művész közeli barátai, ismerősei. Festői értékein túlmenően tehát ez a kompozíció a közelmúlt társadalomtörténetének megismerésében is jelentőséggel bír.