Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 313568
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
DOKUMENTÁCIÓ; ÍROTT / NYOMTATOTT (KÉZ- ÉS GÉPIRAT); KÖNYV
régi könyv (1850 előtt)
Jogi helyzet:
VÉDETT
Alkotó(k):
szerző: Apponyi Balázs, báró (főispán, 17. század első fele)
MEGNEVEZÉS: In Divini et Regii Prophetae David Triadem Quinquagenariam, Seu Psalterium Interpretatio Poetica. Bécs, 1624
KOR: 1624 KELETKEZÉS HELYE: Bécs
ANYAG: papír
TECHNIKA: nyomtatott, tinta, kézírás, pergamen kötés
MÉRET: egyéb méret(ek): [324] fol.; gerincmagasság: 19 cm
LEÍRÁS: Viennae Austriae, Typis Matthaei Formicae, in aula Coloniensi, 1624. A címlapon a szerző Thurzó Szaniszló nádorhoz szóló ajándékozó soraival: "Illustrissimo spectabili ac magnifico domino domino comiti Stanislao Thurzo regni hungariae palatino judici comanorum sac. caes. regiaeque maiestatis intimo consiliario et et per Hungariam locumtenenti – author in debitae observantiae obtulit obsequium". Egykorú pergamenkötésben, aranyozott lapszélekkel, jó állapotban. Tartalma: II. Ferdinánd magyar király számára összeállított latin nyelvű zsoltárparafrázis.
JELZÉS:
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: Apponyi Balázs XVII. századi katolikus versszerző, Bars vármegye főispánja „In Divini et Regii Prophetae David Triadem Quinquagenariam, Seu Psalterium Interpretatio Poetica” című, Bécsben 1624-ben megjelent időmértékes zsoltárparafrázisát II. (Habsburg) Ferdinánd számára állította össze. Szemben a nemzeti nyelven megjelenő zsoltárparafrázisokkal, az éppen ebben az évben bárói rangra emelt latin költő főként a tudós főpapok és arisztokraták ízlését célozta meg, melyet kihangsúlyoz a magyar királynak (kit nemes egyszerűséggel második Dávidnak tekint) szóló ajánlása is. A kevésbé méltatott műből – mely rokonítható George Buchanan skót zsoltárátköltésével – viszonylag sok példányt ismerünk. Negyedszázada figyelt fel arra Jankovics József irodalomtörténész, hogy Apponyi Balázs – a korban szinte egyedülálló módon – autográf, bizonyos esetekben hosszú vagy éppen verses dedikációval látta el a szóban forgó könyve példányait. Ez a tény kiemeli annak jelentőségét, hogy a tárgyalt példányt a szerző, Apponyi Balázs éppen Thurzó Szaniszló nádornak dedikálta: „Illustrissimo spectabili ac magnifico domino domino comiti Stanislao Thurzo regni hungariae palatino judici comanorum sac. caes. regiaeque maiestatis intimo consiliario et et per Hungariam locumtenenti – author in debitae observantiae obtulit obsequium”. Mivel a nádor a következő év május 1-én meghalt, így az ajánlás előtte kerülhetett az 1624-ben kiadott könyv címlapjára. A magyar irodalomtörténet nem ismer ebből az időszakból további ilyen szerzői dedikációt. A mű ismert példányaiban fellelhető dedikációk között vannak verses dedikációk és egészen hosszúak is. A tárgyalt példány esetén az ajánlás a legnagyobb közjogi méltóságnak, Thurzó Szaniszló nádornak szól. Ismert a másik tizenegy példány dedikációja is, mindegyik példány külföldi vagy magyar közgyűjteményben található. A magyar zsoltárparafrázisok nemzeti nyelvűek, a tárgyalt mű viszont latin nyelvű, ami válasz a protestantizmus ellen. Ebből a szempontból műfaji különlegesség is, attól függetlenül, hogy a magyarországi latinságnak nem a csúcsteljesítménye. Nem véletlenek a dedikációk sem, és az sem, hogy azok kikhez szólnak, hiszen a szerző hosszabb távú hatást kívánt elérni. Ezért az ajánlások két esztergomi érsekhez, a nádorhoz és más fontos személyekhez szólnak. A dokumentum – tekintettel egyedi műfajára és szerzője Thurzó Szaniszló nádornak szóló ajánlására – a XVII. századi magyar könyv-, olvasás-, irodalom-, művelődés- és egyháztörténet kutatása szempontjából nélkülözhetetlen forrás.