| MEGNEVEZÉS: |
József Attila „Pirosszemű” című versének tintával írt, aláírt, autográf kézirata |
| KOR: |
|
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
terjedelem: 1.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
A vers 1925-ben keletkezett, a kézirat keltezés nélküli. Scheiber Sándor publikálta a Budapest című folyóirat 1946. októberi számában. A publikáció nem egészen pontos, az ékezetek jelölésében, valamint a vers kezdősorainak tördelésében eltérést mutat. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
József Attila Pirosszemű című verse 1925-ben keletkezett, első ismert szövege abban a levélben maradt fenn, amelyet a költő 1925 őszén írt József Jolánnak. Ez a kézirat ma Cserépfalvi Imre örököseinek tulajdonában van. Először a Makói Friss Újság közölte 1925. december 25-én, majd 1926-27-ben még két további lapban megjelent. (A szakértő ezt a kéziratot a továbbiakban, követve a kritikai kiadást, k1-gyel jelöli. A szakértő a kritikai kiadásra Stoll-rövidítéssel hivatkozik. Ennek adatai: József Attila összes versei. 1916-1927. Közzéteszi Stoll Béla. Bp., Balassi Kiadó, 2005. A vers szövege és jegyzetei: 444-445. l.) A vers második ismert kézirata a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában van, ez egy 1926-i autográf tisztázat (a szakértő a továbbiakban, követve a kritikai kiadást, k3-mal jelöli). Scheiber Sándor a Budapest című folyóirat 1946. októberi számában közölte egy harmadik autográf tisztázat szövegét (a szakértő a továbbiakban, követve a kritikai kiadást, k2-vel jelöli), mely a közlemény szerint Dr. Kozocsa Sándor irodalomtörténész, kritikus és bibliográfus (Dicsőszentmárton, 1904 – Budapest, 1991) tulajdonában volt. Stoll szerint ezt Kozocsa 1970-ben „tagadta”, és a kézirat azóta sem került elő, tehát lappangónak tekinthető. A tárgyalt kézirat kék tintával írott, szignált autográf tisztázat (a szakértő a továbbiakban kG-vel jelöli.) Stoll k3-at tekintette normatív szövegnek, a szakértő először ezzel veti össze kG-t. kG k3-hoz képest öt sor sortörésében variánsnak tekintendő, emellett pedig bővebb szövegváltozat: k3 12/13. sora: […] folyóba, / Kavicsokat […]; kG 12/13. sora viszont: […] folyóba. Fehér / Kavicsokat […]; k3 15. és 16. sora között kG-ben: Én tudom. kG több egyezést mutat k1-gyel és k2-vel. Azonosak bennük a k3-ban eltérő következő sorok: 12., 15. és 23., valamint a 21. sorban Nézelődöm helyett Nézelődök. Ezen belül is a legtöbb egyezést k2-val mutatja. kG és k2 viszonya egészen közeli: csak az első két sor sorbeosztásában mutatnak eltérést. k2-t Scheiber Sándor a Budapest című folyóirat 1946. októberi (Stollnál a november minden bizonnyal elütés) számában közölte, több más kiadatlan József Attila-verssel együtt. Mivel a közlemény nem csak a szövegek átírásait, hanem néhány másik vers kópiáját is hozza, valamilyen szinten ellenőrizhető Scheiber pontossága is. Ez nem volt a legmagasabb rendű, legalábbis a kritikai kiadások mai igényeivel összevetve. Pl. egyetlen esetben sem közli a költő aláírását, a dátumok központozását, hosszú és rövid magánhangzók elkülönítését nem kezeli szisztematikusan, és néhány egyéb figyelmetlenség is tetten érhető a közlésben. A Pirosszemű provenienciájára vonatkozóan arról tájékoztatja az olvasót, hogy Dr. Kozocsa Sándor tulajdona. Scheiber közlésének (k2) és a kG-nek hasonlósága alapján, valamint Kozocsa mint tulajdonos felbukkanása alapján a szakértő elképzelhetőnek tartja, hogy a tárgyalt kézirat (kG) azonos az 1946-ban Kozocsa tulajdonában volt kézirattal (k2). Scheiber közlése csupán az első sorok sorbeosztásában tér el kG-től, melyet magyarázhatnak a jeles tudósnak ebben a közleményben tetten érhető egyéb filológiai pontatlanságai is. A szakértő úgy gondolja, hogy k2 nagy valószínűséggel azonos kG-vel, azaz a Galambos Ferenc hagyatékából előkerült kéziratlap az, amely egykor Kozocsáé volt. Ha a fenti érvek ellenére Scheiber közlését mikrofilológiai tekintetben abszolút pontosnak tekintjük, akkor pedig egy eddig teljesen ismeretlen József Attila-kéziratról van szó. A kézirat József Attila életműve és a XX. század magyar irodalomtörténetének kutatása szempontjából nélkülözhetetlen, publikálatlan forrás. |
|
|
|
|
|
