| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény 1700 körül Észak-Itáliában készülhetett, és stílusa leginkább Giovanni Agostino Cassana (Velence, 1658 – Genova, 1720) műveiéhez áll közel. Ezt támasztja alá a szárnyasok és a tengerimalac együttes szerepeltetése, az állatszereplők különböző karakterének megragadása, a németalföldi – elsősorban hondecoeteri és kerckhoveni – sémák átvétele, a genovai festészettől, főként Bernardo Strozzi művészetétől inspirált meleg színezés és gyors ecsetkezelés. Az attribúcióval kapcsolatban ugyanakkor óvatosságra int az, hogy Giovanni Agostino Cassana művészete mindezidáig nem képezte komolyabb kutatás és feldolgozás tárgyát. Életművét illetően mind a bizonyított alkotások rendkívül alacsony száma, mind a család más festő tagjainak alkotásaitól való elválasztás nehézsége miatt sok a bizonytalanság. Emiatt annak eldöntése, hogy a festmény a tekintélyes Cassana-művészcsalád mely tagjától származik, alighanem csak az életművek monografikus feldolgozását követően lesz lehetséges. Ugyanakkor, mivel a festmény jó kvalitású, jellegzetes példája a 17-18. századi itáliai állatképfestészetnek, s mivel ezt a műfajt csak alig egynéhány alkotás képviseli az ismert magyarországi köz- és magángyűjteményi anyagban (pl. Giorgio Duranti (?): Szárnyasok, Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz. 876), a festmény egyértelműen a magyar és az egyetemes kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan képzőművészeti alkotásának tekinthető. Ezen kívül csak egy olyan festmény ismert Magyarországon, amely a Cassana-családdal kapcsolatba hozható: ez a Szépművészeti Múzeum II. Giovanni Cornaro velencei dózsét ábrázoló festménye (olaj, vászon, 66 x 51.5 cm, ltsz. 646; Tátrai Vilmos szerk., Museum of Fine Arts Budapest. Old Masters’ Gallery. A Summary Catalogue of Italian, French, Spanish and Greek Paintings, Budapest 1991, 128, mint „Ismeretlen velencei művész”), amely jól reprezentálja Giovanni Agostino Cassana kevéssé ismert, korai portréfestői tevékenységét. Az előbbi szempontok miatt fontos, hogy a festmény – a védetté nyilvánítása révén – a szakkutatás számára a későbbiekben is rendelkezésre álljon. |
