| MEGNEVEZÉS: |
Ady Endre autográf levele Adának (Kelt: 1912 április 22. után (?)) |
| KOR: |
1912. április 22. után (?) |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
egyéb méret(ek): 2 beírt oldal; 2 fol. |
| LEÍRÁS: |
Ady Endre 1912 tavaszán, Budapesten a Városmajor Szanatóriumban ismerkedett meg Bisztriczky Józsefné Csutak Valériával (1883-1960), akit Adának nevezett el. Hozzá íródott ez a levél "Kisleányom" megszólítással, Ada iránti érzelmeinek kifejezésével, "Adyja" aláírással. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Ady Endre autográf levele Adának (Kelt: 1912. április 22. után(?)) 2016 júniusában rendezett budapesti árverésen került a Műtárgyfelügyelet látókörébe, ahol a levélre az Országos Széchényi Könyvtár tett védési javaslatot, szakvéleménnyel alátámasztva. Ady Endre hosszabb ideig tartó betegséget követően 1912 februárjában vonult be a Városmajori Szanatóriumba (ahova testvére, Ady Lajos vitte be), mivel testi betegségei mellett érzelmi válsága is megviselte a Lédával való többszöri szakítása miatt. Itt született meg végső döntése a Lédával való szakításra vonatkozóan, s ekkor íródott két verse: a Valaki útravált belőlünk és az Elbocsátó szép üzenet. Ekkoriban születnek meg a „nagyversek” (pl. A föltámadás szomorúsága), melyek az önvizsgálat és a saját egzisztenciát latolgató kulcsműveivé válnak életművének. Ekkoriban zajlik a Nyugat szerkesztősége történetének legkomolyabb válsága a Hatvany-Osvát vita, melynek tétje a folyóirat jövője, további iránya, s benne Ady szerepe. Elhallgatnak a Léda-versek, és jön a szakirodalom által „kis női csukák” korszakának aposztrofált időszak, mely stilárisan is különbözik Ady korábbi szerelmi lírájától. Ennek a folyamatnak az első katalizátora egy szanatóriumi szerelem, mely orvosai tudtával zajlott. Bisztriczky Józsefné Csutak Valériával (1883-1960), akit Adának nevezett el, 1912 márciusában találkozott a városmajori intézetben. A kétgyermekes asszony rendkívül jó anyagi körülmények között élt, több nyelvet beszélt. A bontakozó szerelem négy verset ihletett, melyeket A magunk szerelme című kötet Imádság a csalásért ciklusába illesztett. Ezeken kívül még egy vers született, mely az Adának utólagos címmel vált közismertté, mely verset Ady, feltehetően személyes és mélyen bizalmas volta miatt, nem szánt közlésre. A szanatóriumot Ada április elején hagyta el, s hazatért Aradra. Akkor kezdődött el a levelezésük. Adától négy, Adytól hét fennmaradt levelet ismerünk, melyekből azt olvashatjuk ki, hogy kapcsolatuk mennyire nem volt idilli. Ady közeledését Ada csak visszafogottan fogadta, családi kötöttsége miatt mindvégig tartózkodó maradt. Erről tanúskodik a szóban forgó levél is, mely hasonlít a Csinszkához írott levelekhez. 1912. április 22. után írhatta, mert az elején említett várva várt üzenet, amit kézhez kapott április 21-én kelt. 1912 júniusában mindketten visszatérek a szanatóriumba pár hétre. Pár héttel távozásuk után Ady meglátogatta őt Aradon, ami után megszakadt a kapcsolatuk. A kettejükre vonatkozó utolsó fellelhető dokumentum Ady Aradi Közlöny szerkesztőjéhez írt levele. A levél – a több ezer tételes közgyűjteményi Ady-hagyaték ellenére – a kutatás számára eddig ismeretlen és publikálatlan volt, a magyar irodalomtörténet és Ady életére, életművére vonatkozó kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan könyvtári forrás. |
|
|
|
|
|
