| MEGNEVEZÉS: |
A város peremén, 1900-1903 között |
| KOR: |
1900-1903 között |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 126.00 cm; szélesség: 187.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Alkonyati, sötét tónusú kép. A távolban város széli házak árnyvonalai jelennek meg, néhány világos pont jelzi az ablakokból kiszűrődő fényt. Alatta a sötét mező terül el, felette az égbolt: alján vöröses-sárgás csík, efölött nagy, világosabb és sötétebb foltokban gomolygó felhők. |
| JELZÉS: |
jobbra lent: "Mednyánszky" |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény a Wolfner-Farkas gyűjteményi provenienciájával együtt a szakkutatás számára kiállításokról és többszöri közlésből is jól ismert. Jelentőségét már a korabeli kritika is felismerte, és – 1903-ban Lyka Károly – reprodukciójával együtt közölte. Mednyánszky saját írásából ismeretes, hogy a művészt a tárgyak, témák megpillantásakor mi foglalkoztatta, ill. hogy a találkozás a tájképi elemekkel eltervezett életprogramja volt. Tudatosan kereste a motívumokat és humanizálta azokat. Ezen belül a városképek erős kultúrkritikai felhangokkal bírtak, vagyis olyan tájakat keresett, ahol a gyárak, a túlnépesedés, a bányászat, a nyersanyag kitermelése környezeti változásokkal jártak, és ez festőileg kifejezhető volt. A tárgyalt festményen egy nagy puszta mező a motívum, és a háttérben tűnnek fel nagyon elmosódottan, a felhőkbe olvadva a házak sötét kontúrjai és kicsillámlanak belőle a fények, amelyek az égtől nyerik reflexüket. A kép kompozíciója különleges, mert a rejtelmes világot szimbolikusnak tekinti a halál és az élet között, és festői kifejeződése annak a tájmisztikának, amelynek osztrák analógiái ismertek. A korabeli kritikák és a jelenkor szakmai megítélése szerint is a kép motívumvilága, de nagyobb mérete is egyedi a festő életművében s értékét tovább növeli, hogy Mednyánszky főművei közül kevés van hazai közgyűjteményben. |
|
|
|
|
|
