Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 310472
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
DOKUMENTÁCIÓ; ÍROTT / NYOMTATOTT (KÉZ- ÉS GÉPIRAT); EGYÉB DOKUMENTÁCIÓ
térkép
Jogi helyzet:
VÉDETT
Alkotó(k):
kiadó: Petrini, Paolo (1693 – 1710)
MEGNEVEZÉS: Il Regno d’Ungaria, Transilvania, Schiavonia, Bosnia, Crovatia, Dalmatia divisi da Guglielmo Sansone (Nápoly?, 1707?)
KOR: 1707 vagy előbb KELETKEZÉS HELYE: Nápoly (?)
ANYAG: papír
TECHNIKA: rézmetszet, színezetlen
MÉRET: magasság: 403.00 mm; szélesség: 515.00 mm; egyéb méret(ek): teljes lapméret: 463x661 mm. M.: 1 : 2 200 000
LEÍRÁS: Come al presente si trouano tra La Casa D’Austria La Rep. ca Di Venetia et il Turco, al quale spettano li Beglierbati o Gouerni di Buda, di Temisvar e di Bosnia. A szakirodalom által ismert térkép mindeddig ismeretlen előzménye. Feltehetően próbanyomat, az ismert változathoz képest hiányosabb névanyaggal és befejezetlen kartussal. Az ismert változat Petrini „Atlante Partenopeo” című atlaszában (Napoli, 1707) jelent meg. A Magyarországot és a Balkán északnyugati régióját ábrázoló térképmű fő forrása valószínűleg a francia Nicolas Sanson (1600 – 1667) Magyarország-térképe volt.
JELZÉS:
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: A szakirodalom az „Il Regno d’Ungaria, Transilvania, Schiavonia, Bosnia, Crovatia, Dalmatia divisi da Guglielmo Sansone. Come al presente si trouano tra La Casa D’Austria La Rep. ca Di Venetia et il Turco, al quale spettano li Beglierbati o Gouerni di Buda, di Temisvar e di Bosnia” című térképnek csupán egyetlen kiadását ismeri. A példány ennek a kiadásnak egy eddig ismeretlen változata, az ismert állapothoz képest hiányosabb névanyaggal és befejezetlen kartussal, ezért minden bizonnyal egy próba-nyomatról lehet szó. A térkép a XVIII. század elején jelent meg, a törökkor, illetve török ellenes felszabadító háború vége felé. E korban számos európai kiadó jelentetett meg Magyarország-térképet, elsősorban a hadi események követését segítendő, de részben atlaszlapnak is szánva. Mint ahogy a legtöbb másod-, sőt időként első vonalba tartozó térképkészítő és -kiadó, Petrini is korábbi térképet vagy térképeket használt forrásként, és alapvetően lemásolta azokat. Mivel, mint a legtöbb kereskedelmi-információs célú térkép, csak tájékoztató jellegű volt, ezért a földrajzi pontosság sem volt alapvető szempont. Magyarország és a régió esetében a háborús események miatt nem volt mód topográfiai felmérésre, melyek épp az 1690-es években indultak el, de azok is inkább csak gyors felméréseknek tekinthetők. A Petrini-térkép címében feltüntetett Guillame Sanson, Nicolas Sanson egyik fia volt (1633-1703). Összevetve a Sanson-i valószínű forrástérképpel (HONGRIE, RANSILVANIE, ESCLAVONIE, CROACIE, BOSNIE, DALMACIE &c. … Par le S. SANSON d’Abvelli Geogr. ord.r de SA MAJESTÉ / A PARIS Chez Pierre Mariette … Avec privilegie du Roy pour vingt ans 1665.) a Petrini-térkép nagy szerkezeti hasonlóságot mutat (folyóhálózat, határok, domborzat stb.). Névanyagában láthatók eltérések, de hogy mennyire pontos annak átvétele, azt csak egy alapos összevetés tudná eldönteni, ami még nem történt meg, mint ahogy e korszak (1650-1720) legtöbb térképe esetében sem. Hogy pontosan melyik Sanson a forrástérkép készítője, azt nem könnyű megállapítani. A Sanson-térkép ezt nem közli, és a francia térképek katalógusa sem (Pastoreau, 1984). Mivel Nicolas Sanson (1600-1667) a térkép kiadása idején 65 éves volt, halála előtt két évvel, ezért igen valószínű, hogy a térképet valamelyik fia, talán épp Guillaume szerkeszthette. A korban bevett gyakorlat volt, hogy a családi vállalkozásként működő térképműhelyben az apa nevén futottak a térképek akkor is, ha ténylegesen nem ő készítette/szerkesztette az adott térképművet. Az, hogy a Sanson név után „őfelsége geográfusa” rang is fel van tüntetve, egyértelműen Nicolas-ra utal. Ettől függetlenül azonban igen valószínű, hogy épp Guillaume fia volt e térkép szerkesztője. Viszont a további összevetések alapján úgy tűnik, hogy a Petrini-térképnek nem a Sanson-térkép volt a közvetlen forrása. Sokkal valószínűbb, hogy egy korban hozzá közelebb álló, azaz később megjelent térképet használt fő forrásként Petrini. Nevezetesen a Giovanni Gacomo Rossi-féle térképet: IL REGNO D’VNGARIA TRANSILVANIA, SCHIAVONIA. BOSNIA, CROATIA, DALMATIA diuisi da Guglielmo Sansone … di nuouo data in luce da Gio. Giac.o Ross in Roma, alla Pace l’An.o 1678 című művet használhatta, vagy annak valamely későbbi kiadását (1683, 1688). Erre utal az, hogy a fentebb a Sanson-térképnél már említett tartalmi elemekkel való hasonlóság mellett a tartományok és országnevek írásmódja és elhelyezése is igen csak hasonlít a Rossi-féle és a Petrini-féle térképeket összevetve. E két térkép esetében még az aránymértékek és a címfelirat elhelyezése is teljesen azonos. A legfeltűnőbb eltérés a címkeret allegóriájában tapasztalható. Bevett gyakorlat volt, hogy a kiadók többnyire nem az ősforráshoz fordultak, hanem a legkönnyebben elérhető kortárs kiadványokhaz. A korban a sokszorosított térképek döntő hányadát mélynyomásos technikával réznyomó-lemezekről nyomtatták. A nyomólemez készítése közben a különféle tartalmi elemek „jóságának” ellenőrzésére pár levonatot kinyomtattak. Ez akár olyan is lehetett, ahol pl. a díszkeret még üres, azaz pl. a címfelirat, vagy egy ajánlási szöveg még nincs beírva. Nyilván a díszkeret szépsége, pontossága alapvető volt, ezért a kiadó látni akarta, hogyan is fog kinézni a kész nyomat ezen része. A metszés tükörfordításban történt, ezért azon kiadók, akik maguk nem értettek a metszéshez, tükörfordításban nehezen tudták megállapítani a metszés színvonalát és pontosságát. Még a „végső” változat előtt is készíthettek próbanyomatokat, ahogy ez feltételezhetően a Petrini-nyomat esetében is történt. A jelen térkép próbanyomat voltából eredően egyetlen példányban készült, ezért egyedi, még nem a sokszorosításra került változat. A dokumentum a XVIII. századi magyar és egyetemes térképtörténet kutatása szempontjából nélkülözhetetlen, eddig nem ismert, egyedi, publikálatlan, esztétikai és művészettörténeti értékkel bíró forrás.