| MEGNEVEZÉS: |
Gróf Károlyi Antal (1732-1791) és Gróf Károlyi Antalné Harruckern Jozefa (1740-1802) képmása (2 db), 1766 körül |
| KOR: |
1766 körül |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
A védetté nyilvánított tárgyegyüttes elemei:
1) Gróf Károlyi Antal képmása, 1766 körül (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 314531),
2) Gróf Károlyi Antalné Harruckern Jozefa képmása, 1766 körül (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 314533) |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A portrépár a 18. század második fele magyarországi arcképfestészetének az arisztokrata ábrázoltak jelentősége és a képpár ikonográfiája miatt egyaránt kiemelkedő műve. Gróf Károlyi Antal (1732–1791) a nagykárolyi Károlyi-család kiemelkedő képviselője volt: 1758-tól Szatmár vármegye örökös főispánja, 1766-tól valóságos belső titkos tanácsos és főhadvezéri helyettes volt. E cím elnyerése adhatott alkalmat a portré készítésére is. 1759-ben a Mária Terézia katonai rend kiskeresztjének tulajdonosa lett (ez a rendjel látható portréján is), 1791-ben pedig az Aranygyapjas-rend lovagja. 1757-ben kötött házasságot báró Harruckern Jozefával, Harruckern János György Békés vármegyei főispán unokájával. A gróf arcképe hagyományos reprezentatív képmás, ami őt lovassági ezredének parancsnokaként, a hadvezéri portrék típusában megfestve mutatja, míg feleségét portréja a korigénynek és az arisztokrata hölgyek 18. század közepétől egyre gyakoribb megjelenésmódjának megfelelően művelt társasági hölgyként jellemzi. Az arcképek festője, Johann Michael Millitz Martin van Meytens tanítványa volt a bécsi Képzőművészeti Akadémián. Portréfestészetében is mestere stílusát követte, a személyiség hű jellemzése mellett a környezet, a ruházat részleteinek aprólékos, dekoratív kivitelezése a sajátja. Rendszeresen teljesítette számos magyar arisztokrata család portrémegrendeléseit, így több ízben a Károlyi család számára is dolgozott. Az ábrázolt házaspárról különböző életkorban és változatos élethelyzetekben készültek arcképek, amelyek alapján nyomon követhető életpályájuk, reprezentációs igényeik, és mecénási tevékenységük is. Ugyanakkor jelenleg ez az egyetlen ismert portrépár az ábrázoltakról, amely egy időben és ugyanolyan méretben készült. A két festmény Millitz életművén belül is jó kvalitásúnak számít, de még érdekesebb a képek ikonográfiájában megfogható különleges kettősség, amely a házaspár tagjainak egyéniségét markánsan jeleníti meg egy képpáron belül. Így a képpár a hazai kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan darabja. |
|
|
|
|
|
