| MEGNEVEZÉS: |
Juhász Gyula „Búcsú Robin pajtástól” című versének tintával írt, aláírt, autográf kézirata |
| KOR: |
|
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
terjedelem: 1.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Javításokkal, keltezés nélkül. Publikálatlan verskézirat. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Juhász Gyula (Szeged, 1883 – Szeged, 1937) Búcsú Robin pajtástól című versének tintával írt, aláírt, autográf kézirata a Juhász Gyula összes művei című kritikai kiadás munkálatai során még nem volt ismeretes az irodalomtörténeti kutatás előtt. A kritikai kiadás szerint a Búcsú Robin pajtástól című vers Ocskay Kornél operaénekes feleségének, Hilbert Jankának íródott. Ő játszotta 1919 tavaszán a Szentivánéji álomban Robin pajtás szerepét, tehát a vers egyértelműen neki szólt. Nyomtatásban először a Délmagyarország hasábjain jelent meg 1919. augusztus 20-án, Színházi szonettek főcímmel. Ocskayné Juhásznak dedikált fényképén a „Robin pajtástól” aláírás olvasható. Azonban érdekes módon, 1925. június 13-án a Délmagyarországban közölt prózai írásában, Medgyaszai Vilma a Vígszínpadon címmel, Juhász Gyula már Bányai Irént emlegeti a „mi kedves Robin Pajtásunknak” megszólítással. A vers gyűjteményes kiadásban először a Nefelejcs című kötetben 1925-ben jelent meg. A tárgyalt kézirat egyértelműen bizonyítja, hogy „Robin pajtás” ekkor már Bányai Irén, ahogy az áthúzott alcím, ajánlás is ezt igazolja. Valószínűsíthető, hogy egy nyomdászpéldány lehet ez a verskézirat, mutatja ezt a rajta levő festékfolt is. Valószínűsíthetően a Nefelejcs című kötet kéziratáról lehet szó. A költő azonban a kötetes formában már nem akarta feltüntetni az ajánlott személy nevét. A kézirat a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mely eddig ismeretlen irodalmi kéziratként Juhász Gyula életműve és a XX. század magyar színház- és irodalomtörténet kutatása szempontjából nélkülözhetetlen forrás. |
|
|
|
|
|
