| MEGNEVEZÉS: |
Ady Endre „A Karácsony, a hirlapok és az irodalom” című írásának autográf kézirata |
| KOR: |
1908 (?) |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás, ceruza |
| MÉRET: |
magasság: 21.10 cm; szélesség: 15.50 cm; terjedelem: 4.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Keltezés nélkül. Autográf ceruzaírás autográf számozással, idegen kéz, talán Osvát Ernő rájegyzésével: „Ady Endre”. A szöveg a fóliók rektóján olvasható, a verzók üresek. Kihúzásokkal és javításokkal. A cikkfogalmazvány feltehetően 1908-ban készült a Nyugat című folyóirat számára. Publikálatlan. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Ady Endre „A Karácsony, a hírlapok és az irodalom” című cikkfogalmazványa négy fólió terjedelmű, autográf ceruzaírás autográf számozással, idegen kéz, talán Osvát Ernő rájegyzésével: „Ady Endre”. A szöveg a fóliók rektóján olvasható, a verzók üresek. A papír csíkos, halványsárga, a felső és a jobb oldali szélei tépés nyomait viselik magukon, a papír egykor négybe volt hajtva, jobb szélén pontokban sárgult. A harmadik fólió bal sarka gyűrött, a negyediken ugyanez a bal sarok egykor be volt hajtva. A negyedik fólió foltos, illetve tintás, valószínűsíthetően nyomdafestékes ujjlenyomatok vannak rajta. A negyedik fólió közepe, kevéssel a hajtás fölött egy centiméteres szakadást mutat. A szöveg, minden jel arra mutat, hogy Ady életében, de később sem jelent meg, az irodalomtörténeti kutatás előtt eddig ismeretlen volt. 1908-ban „Ady már nemigen közöl névtelen cikket. Ennek oka részben az, hogy az első néhány hónaptól eltekintve már sehol sem belső munkatárs, részben pedig az, hogy ekkor már annyira ismert, hogy neve a legszíntelenebb cikket is fémjelzi, egyetlen lapnak sem érdeke elhallgatni.” – írja Vezér Erzsébet az AEÖPM IX. jegyzeteinek előszavában (Ady Endre összes prózai művei, 9. köt. Sajtó alá rendezte Vezér Erzsébet. Budapest, Akadémiai, 1973. 384. p.) „De tudod-e Te, hogy nekem még a Nyugatban se lehet mindent megírnom, mert megcenzuráznak – ott is?” (Ady Endre levelezése, 2. köt. Sajtó alá rendezte Hegyi Katalin, Vitályos László. Budapest, Akadémiai–Argumentum, 2001. 132. p.) – írja Ady Hatvanynak, s valóban maradtak kéziratban Ady-cikkek, melyek Fenyő Miksa gyűjteményével kerültek a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárába. Elveszett Ady-cikkről is van tudomásunk, a „Korrobori” című például, melyre egy 1908. május 7-i, Fenyő Miksának szóló levelében tesz utalást, elveszett, soha nem jelent meg. (Tartalmára abból az azonos című írásból tudunk következtetni, melyet Ady 1917-ben küldött a Nyugatnak, s mely csak 1924-ben jelent meg.) Jelen cikk esetén azonban nem annyira cenzúráról, mintsem Osvát szigoráról lehet szó – szintén 1908-ban történt, hogy Ady Dutka-kritikájának első változata nem jelent meg, Osvát újraíratta azt, s csak ezután jelentette meg. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Ady maga szólította fel egyfajta „cenzúrára” a Nyugat szerkesztőit: „Ha gyöngék a cikkek, miért adták le? Én mindig avval a bizalommal küldöm be, hogy Önök megakadályozzák, hogy magamat kompromittáljam.” (Ady Endre levelezése, 2. köt. 49. p.) Fenyő Miksa egy Vezér Erzsébetnek adott interjújában a következőt teszi még hozzá: „Adyt nagyon respektáltuk és igen megfontoltuk, hogy egy gyöngébbnek ítélt írását mellőzni mertük.” (Osvát Ernő a kortársak között. Budapest, Gondolat, 1985. 153. p.) 1908. december 28-án Ady a következőket írja Osvát Ernőnek Érmindszentről, betegen: „Holnap küldök még valamit, várjatok rá (mert biztos) ha várhattok.” (Ady Endre levelezése 2. köt., 133. p.) Eddig az Ady-kutatás nem tudta megállapítani, milyen cikkről lehetett szó – lehetséges, hogy a tárgyal karácsonyi cikkről, melyet témája miatt Ady máshová már nem tudott elhelyezni. A Nyugat szerkesztői feltehetően amellett, hogy nem tartották a cikket Ady és a folyóirat presztízséhez méltónak, a Mikszáthot illető durva kirohanás miatt sem közölték. Az autográf kézirat, amely eddig ismeretlen volt a kutatás számára, publikálatlan, és amely komoly társadalmi kritikát fogalmaz meg, a magyar irodalomtörténet és művelődéstörténet kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan dokumentuma. |
|
|
|
|
|
