| szerző: Alsted (Alstedius), Johann Heinrich (Ballersbach, 1588 – Gyulafehérvár, 1638);nyomdász: Szenci Kertész (Szemptzi, Szenci, Szenci K., Szencinsis, Szenczi, Szentzi) Ábrahám (Szenc, ? – Nagyszeben, 1667) |
| MEGNEVEZÉS: |
Catechesis religionis Christianae, Compendiose proposite, et sacrarum literarum testimoniis confirmata... Várad, 1651 |
| KOR: |
1651 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Várad |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
nyomtatott, bőrkötés, kézírás |
| MÉRET: |
magasság: 12.00 cm; szélesség: 7.50 cm; terjedelem: 83.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Cathecismus, az az a keresztyeni vallasnak es hitnek Rövid Kerdesekben és Feleletekben foglaltatott, s Sz. Irásbeli bizonyságokkal meg-erössittetett summája, avagy veleje... Varadini – Varadon, 1651, Impensis Abrahami Szenczi – Szenczi Abraham Költségével.
Egy levél (47-48 p.) teljesen, egynek (51-52 p.) pedig a felső harmada másolattal pótolva. Két címlappal, kézírásos bejegyzésekkel, korabeli bőrkötésben. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A 17. századi erdélyi bethleni abszolutizmus kulturális reformprogramjának egyik legfontosabb tényezője az a kétirányú eszmeforgalom volt, amely egyfelől az erdélyi diákság legjavának külhoni peregrinációját, másfelől pedig külföldi professzorok Erdélybe hívását jelentette. Johann Heinrich Alsted a németországi Herborn egyetemén volt professzor, Bethlen Gábor fejedelem onnan hívta meg 1629-ben a gyulafehérvári főiskola teológiai és filozófiai tanszékére, ahol haláláig tanított. Alsted az összes tudományos ismeret egységes rendszerben – enciklopédiában – való összefoglalására és tárgyalására törekedett. Valószínű, hogy ő érlelte meg a panszofia gondolatát Comeniusban, akit 1611 és 1613 között tanított, enciklopédiakötetei pedig Apáczai Csere János legfőbb tudományos ösztönzői lehettek. A Bethlen Gábor által Gyulafehérvárra hívott külföldi értelmiség elsődleges feladata az oktatás európai szintre emelése volt, ugyanakkor a reformáció radikális szárnya ellen irányuló, a fejedelemségtől hathatósan támogatott irodalmi támadásban is tevékenyen részt vettek. Alsted társaival, Ludwig Philipp Piscatorral és Johann Heinrich Bisterfelddel kidolgozta és működtette a gyulafehérvári iskolaprogramot – többek közt rendszeres disputációk megtartásával –, ehhez kapcsolódóan pedig egy rövid ideig irányította a fejedelmi nyomda könyvkiadási munkáját is. A három szent nyelv oktatásának egyetemes módszerén dolgozott, katekizmust szerkesztett, illetve a különböző nem kálvinista felekezetek, így különösen a háromságtagadók megtérítésére irányuló nagyszabású teológiai műveket kompilált. Az Alsted által szerkesztett katekizmus a kálvinizmus egyik legnagyobb jelentőségű irata, a pfalzi teológusok által összeállított Heidelbergi Káté egyszerűsített, az iskolai oktatásban jól használható, 77 kérdés-feleletből álló kivonatos változata. Latinul 1634-ben, magyarral kiegészítve két évvel később jelent meg első alkalommal. Közkedveltségét bizonyítja, hogy ezt követően számos kétnyelvű kiadása látott napvilágot. A kétnyelvűség arra mutat, hogy elsősorban középiskolai célokra szánták: a hitoktatás mellett a latin nyelvtanulásnak is eszközéül szolgált, hiszen az egymással szembeállított kétnyelvű szöveg kiválóan alkalmas volt a gyakorlásra. Valószínű, hogy a külföldjáró diákjaink elismert latin nyelvtudása nem utolsó sorban a latin nyelvű kiskáté hallatlanul intenzív elsajátításán alapult. A kor literátus emberének mind anyanyelvű, mind latin műveltsége alaprétegéhez hozzátartozott tehát ez a kicsi káté, amelyből egyúttal imádkozni is tanultak, ám ennek kiadásaiból sajnos igen kevés, általában csonka, hiányos példány maradt csak fenn, hiszen az aktív használat során ezek a könyvek többnyire szétroncsolódtak. Alsted kátéjának szóban forgó váradi kiadásából is mindössze egyetlen csonka példány volt eddig ismert, amelyet a Ráday Könyvtár őriz, ám ez nem tartalmazza a Szenci Kertész Ábrahám által nyomtatott latin nyelvű címlapot. A korszak egyik legigényesebb, legfelkészültebb nyomdásza e kötet kettős címlapját rendkívül ízlésesen oldotta meg: a néhány körzetből alkotott keretet és címlapdíszt úgy szerkesztette meg, hogy bár tökéletesen harmonizálnak egymással, valójában teljesen különböznek egymástól. A dokumentum a mű egyetlen ismert teljes példánya, és a 17. század magyar könyv-, művelődés- és egyháztörténetének kutatása szempontjából nélkülözhetetlen forrás. |
|
|
|
|
|
