| MEGNEVEZÉS: |
Gruby Dávid „Studium Historiae Regni Hungariae” című, saját kézzel írt pesti piarista gimnáziumi jegyzetfüzetének töredéke (Pest, 1826) |
| KOR: |
1826 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Pest |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
magasság: 21.50 cm;
egyéb méret(ek): 58 sztl. lev. |
| LEÍRÁS: |
Felváltva latin és gót betűs német nyelven. Több, díszes fejezetnyitó lappal. Az előzéken és a címlap verzóján névbeírások és firkák. Fűzött, de széteső állapotban, az első kötéstábla elvált. A mű befejezetlen, a gerince és a hátsó borítója hiányzik. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Gruby Dávid (Kiskér, 1810 – Párizs, 1898) „Studium Historiae Regni Hungariae” című, saját kézzel írt pesti piarista gimnáziumi jegyzetfüzetének töredéke (Pest, 1826), mely latin és német nyelven íródott, Magyarország történetével és földrajzával foglalkozik, a magyar oktatás történetének érdekes periódusából származik. Gruby Dávid a magyar és nemzetközi orvostörténet kimagasló alakja. A középiskolát a pesti piarista gimnáziumban végezte, majd a bécsi egyetemen 1839-ben szerezte meg orvosi diplomáját. Fő kutatási területe a mikrobiológia és orvosi mycologia (betegséget okozó gombák) kutatása, ezzel összefüggésben a mikroszkopikus fényképészet XIX. századi úttörője, neki sikerült először mikroorganizmusokról fényképet készíteni. Kutatásai során felfedezte és leírta a szőrtüszőgyulladás (kórokozó: trichophyton ectothrix), a sömör (kórokozó: microsporum audiouinii), valamint a candidiasis (kórokozó: candida albicans) kórokozóit, valamint a vérben talált egy kórokozót (tryponosoma sanguinis), melyet később az álomkór okozójaként azonosítottak. Kezdeményezője volt annak, hogy a vattát mint sebészeti kötözőanyagot használják, továbbá úttörő szerepet játszott az aneszteziológiában is, ugyanis állatokon elsők között alkalmazta az étert és a kloroformot az altatás, illetve érzéstelenítés során – ezek az eljárások utóbb a humán sebészetre is hatással voltak. Végzése után a bécsi egyetemen katedrát ajánlottak neki, amiben nem kis szerepet játszhatott az a körülmény, hogy már 1840-ben megjelent latin nyelvű műve: Observationes microscopicae ad morphologiam pathologicam (A kóros elváltozások mikroszkópos megfigyelései). Gruby azonban Franciaországba ment és az alforti állatorvosi főiskolán folytatta kísérleteit; ekkor dolgozta ki a már említett mikroszkopikus fényképezés metodológiáját. Orvosi praxisában idővel a következő híres személyek háziorvosa lett: Heinrich Heine, George Sand, Frédéric Chopin, az idősebb és ifjabb Alexander Dumas, Honoré de Balzac, Liszt Ferenc, Munkácsy Mihály, Zichy Mihály, sőt többször hívták III. Napóleon udvarába és az angol királyi udvarba is. Személyével kapcsolatban megállapítható, hogy a Semmelweis Ignác előtti magyar orvostörténet nemzetközileg legismertebb alakja. A szóban forgó irat a magyar oktatástörténet érdeklődésre számot tartó darabja is egyúttal. A XIX. század első felében a gimnáziumban 3+2 rendszerben folyt az oktatás, a tárgyalt irat az úgynevezett „kisgimnázium” (3. év) utolsó évének anyagát tükrözi. A pesti piarista gimnázium, mely 1717-től működött, módszertani újítónak számított, ugyanis az elsők között alkalmazta a természettudományos tárgyak kísérleteken alapuló oktatását. A füzetből képet kaphatunk arról, hogy a XIX. században egy tehetséges, ám inkább a természettudományokat kedvelő diák milyen minőségű oktatásban részesült. A magyar történelmet a magyarok eredetéről, illetve a XI. századi királyokról (pl. Szent István, Orseolo Péter, Aba Sámuel, I. András, I. Béla stb.) részletesebben tárgyaló füzet, valamint az egyes országrészek leírását (pl. Bosznia), azok történetét tartalmazó jegyzetfüzet a magyar oktatástörténet ritka forrástípusa, ugyanis ezek megőrzésére a tulajdonosok nem fordítottak figyelmet. A szóban forgó irat az egyetlen, a Semmelweis Ignác előtti időszak nemzetközileg legismertebb magyar születésű kutató orvosától magyarországi köz- és magángyűjteményben fennmaradt forrás, mely a magyar orvostörténet, oktatástörténet és művelődéstörténet kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan levéltári jellegű dokumentuma. |
|
|
|
|
|
