| MEGNEVEZÉS: |
I. Lipót által kiadott nemesség és címeradomány Bene Mihály és családja részére. (Kelt: Bécs, 1664. augusztus 26.) |
| KOR: |
1664. augusztus 26. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Bécs |
| ANYAG: |
pergamen, viasz, fém |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás, festett |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
Latin nyelvű pergamenoklevél, zsinóron függő viaszpecséttel, eredeti, dombornyomott mintákkal díszített fém bádogtékában összehajtogatva. Címerfestéssel és címerleírással, I. Lipót saját kezű aláírásával, Szelepcsényi György kalocsai és bácsi érsek, valamint Orbán István kancelláriai titkár ellenjegyzésével. A plicán található kihirdetési záradék szerint az adományt Moson vármegye Óvár (Mosonmagyaróvár) mezővárosban tartott rendes gyűlésén hirdette ki nyéki Méhes György jegyző 1665 április 21-én.
Tartalma: Lipót király a neki tett hűséges, közelebbről meg nem nevezett szolgálataiért a nemtelen állapotból Magyarország nemesei közé emeli Bene Mihályt és általa fivéreit, Tamáskovits (Tamaskouich) Miklóst, Jánost és Pétert, valamint ennek jeléül címert adományoz nekik.
Hozzá tartozik: az oklevél szövegének 19. században keletkezett három oldalas, kézírásos másolata.
A családnak adományozott címer a következő: kék pajzsban bíbor pázsiton ágaskodó, jobb markában egyenes kardot markoló griff áll, a koronás pántos sisakon növekvő helyzetben a pajzsbeli griff; a sisaktakarók kék–arany, vörös–ezüst színűek. A címer a szokott helyen, az oklevél élén, azaz a szövegtükör bal felső sarkában van megfestve. A címerszőnyegen a fent leírt címer arany keretben, az olaszkoszorún kívül kék, belül damaszkolt rózsaszín háttérben látható, kísérőcímerek gyanánt pedig a megszokott összeállítást, fent középen a császári kiscímert, a keret sarkaiban pedig Magyarország, Csehország, Dalmácia és Horvátország címereit szerepeltették. A festmény a szövegtől annyiban eltér, hogy míg az oklevélben az áll, hogy a griff farka a háta felé, felfelé emelkedik, a festményen azonban a lába közé húzza. Az oklevelet a rendes kancelláriai ügymenetnek megfelelően a szöveg alatt baloldalt a király írta alá, jobboldalt pedig a magyar udvari kancellár, Szelepcsényi György kalocsai és bácsi érsek, alatta Orbán István kancelláriai titkár ellenjegyezték. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Az 1664. augusztus 26-án Bécsben, I. (Habsburg) Lipót (Bécs, 1640 – Bécs, 1705) magyar király által kiadott magyar nemesség- és címeradomány Bene Mihály és családja részére a tipikusnak mondható 17. századi magyar címeres nemeslevelek közé tartozik. Lap alakban, a jogbiztosító iratok esetében kötelező módon pergamenre írva adták ki, ráfüggesztett magyar királyi titkospecséttel megerősítve. Az irat kivitele visszafogott, de helyenként mégis díszes: a „Nos Leopoldus” kezdőszavak nagybetűit kecses, színes virágokkal ékítették, az intitulatio első két sorát gót betűkkel, az egyszerű, feketével írt törzsszövegből a címsor végét és az adományosok neveit arany festékkel emelték ki. Az összehajtogatva, az eredeti, dombornyomott mintákkal díszített bádogtékájában tárolt oklevél hajtásaiban kisebb hiányok és rozsdafoltok láthatók, de ettől eltekintve kielégítő állapotú, még a függőpecsét is teljesen ép. Az oklevéllel együtt tartva van egy 19. századi egyszerű, névtelen szövegmásolat is, amely azonban helyenként – főként a kihirdetési záradéknál – igen pontatlanul adja vissza a latin szöveget. A latin nyelvű szöveg szerint Lipót király a neki tett hűséges, közelebbről meg nem határozott szolgálataiért a nemtelen állapotból Magyarország nemesei közé emeli Bene Mihályt és általa fivéreit, Tamáskovics (Tamaskouich) Miklóst, Jánost és Pétert, valamint ennek jeléül címert adományoz nekik. A plicán jobboldalt szereplő kihirdetési záradék szerint az adományt Moson vármegye Óvár (Mosonmagyaróvár) mezővárosban tartott rendes gyűlésen hirdette ki nyéki Méhes György hites jegyző annak rendje és módja szerint, 1665. április 21-én. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára anyagában a nyilvántartások alapján ennek a Bene családnak nem található iratanyaga, s az adomány a Királyi Könyvekben sem szerepel (a 18. század elejéig nem is vezették be az egyszerű nemesítéseket). Az alapvető családtörténeti szakirodalomban csak a Siebmacher-féle címerkönyvben található egy ehhez nagyon hasonló címer, de az nem közöl elég adatot az azonosításhoz. A címereslevél a XVII. század magyar társadalom-, család-, és művelődéstörténetének kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan, egyedi adatokat tartalmazó, nélkülözhetetlen levéltári forrása. |
|
|
|
|
|
