| MEGNEVEZÉS: |
Jelenetek Szent Bernát életéből (falikárpitsorozat, 2 db) |
| KOR: |
1740-1750 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Aubusson |
| ANYAG: |
gyapjú, selyem |
| TECHNIKA: |
szövött, gobelin |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
A két kárpit Clairvaux-i Szent Bernát (1091-1153) ciszterci apát életének és működésének legjelentősebb eseményeit ábrázolja. A jelenetek ábrázolása Antonio Tempesta (Firenze, 1555 – Róma, 1630): Vita et miracula divi Bernardi Clarevalensis abbatis (Róma, 1587) című, 56 lapból álló metszetalbumának kompozícióit követi. A plasztikus képkeretet utánzó, stilizált levél- és palmetta-mintás bordűrt fönt középen kettős címer díszíti. Az egyik (Szűz Mária templom felett lebegő alakjával) az egykori lützeli ciszterci apátság címere, míg a másik, melynek címerkép delfint ábrázol, Nikolaus Delfis lützeli apát (1708 – 1748) címere. A kárpitok Elzász déli részén, a svájci határ mentén fekvő Lützel (Lucelle) ciszterci apátsága számára készültek. A 12. században alapított, egykor hatalmas és gazdag kolostort a francia forradalom alatt, 1792-ben feloszlatták, felszerelését ugyanebben az évben elárverezték, majd a kolostort és a templomot is lebontották. A két kárpitot is ekkor árverezték el. A két kárpit a 19. század első felében a zirci apátságba került, ahol a könyvtárteremben helyezték el. A szakkutatás szerint az előszállási úriszék jegyzőkönyveiben található, 1806-ból származó adat ("Szt Bernard élete históriája szövetnyeken") valószínűleg erre a két kárpitra vonatkozik. Más adatok szerint a kárpitokat Villax Ferdinánd (1784 – 1857) zirci apát vásárolta Bécsben az 1830-as években. A kárpitokat a szerzetesrendek 1950-ben történt betiltásakor elrejtették, és azokat csak az 1960-as években fedezték fel. Így kerültek a budapesti Iparművészeti Múzeumba, majd 2013-ban vissza korábbi tulajdonosához.
A védetté nyilvánított tárgyegyüttes elemei (összesen 2 db):
1) Jelenetek Szent Bernát életéből I. (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327683);
2) Jelenetek Szent Bernát életéből II. (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327775). |
| JELZÉS: |
mindkét darab keret hatású bordűrjének alsó szegélyén: "M. R. DAUBUSSON E PICON M. VALL.ENET" |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A kárpitok a közgyűjteményi őrzésből történt visszaadásuk során kerültek a műtárgyfelügyeleti hatóság látókörébe. A kárpitok kölcsönszerződés alapján 2013 óta a Zirci Ciszterci Apátság Látogatóközpontjában vannak kiállítva. A Szent Bernát életéből vett négy-négy jelenetet ábrázoló, 2 db szövött falikárpit témája, kompozíciója, stílusa és jelzete alapján egy egységet képez. A két kárpit nyolc jelenetéből hétnek előképe Antonio Tempesta (1555-1630) 1587-ben készített metszetsorozata, melyekről a kárpitok kartonját feltehetőleg François Finet készítette. Mindkét kárpit bordűrjében, a felső rész közepén kettős címer látható: bal oldalon Szűz Mária templom felett lebegő alakja a lützeli (Lucelle), egykori ciszterci apátságé, a jobb oldalon a delfin Nicolas Delfis lützeli apát (1708-1751) címere. François Picon és Michel Vallenet műhelyében készültek, a franciaországi Aubussonban, 1740-1750 körül. A címerek tanúsága alapján a két falikárpit Nicolas Delfis lützeli apát megbízásából készült az aubussoni Picon-Vallenet műhelyben. A francia forradalom idején kellett elhagyniuk a szerzeteseknek lützeli kolostorukat, ekkor a berendezési tárgyakat elárverezték. Az 1792-es aukcióról vannak adatok, ennek alapján feltételezhető, hogy a két kárpitot egy Ferrete-ből érkezett, Schöb nevű asztalos vásárolhatta meg. Magyarországra, a Zirci Ciszterci Apátságba kerüléséről két eltérő adat áll rendelkezésre 1806-ból és 1830-ból, de önmagában egyik sem támasztó alá további forrásokkal. Annyi azonban bizonyos, hogy a műtárgyak a 19. század elejétől egészen a szerzetesrendek szétszóratásáig (1950) a Ciszterci Rend tulajdonában voltak, a Zirci Apátság könyvtárában kiállítva, ahonnan 1961-ben az Iparművészeti múzeumba kerültek. Az aubussoni François Picon kárpitszövő műhelye, melyben a két, Szent Bernát életének jeleneteit ábrázoló alkotás is készült, az 1730-as évektől működött és a korszak legjelentősebb műhelyei közé tartozott. Bár az itt készült kárpitok nem tűnnek ki finom szövésükkel, de egyrészt jó minőség jellemzi ezeket, másrészt szabadon, jó érzékkel átkomponált leképezései és nem szolgai másolatai voltak metszet, vagy festmény előképeiknek. Clairvaux-i Szent Bernátnak a ciszterci rend alapítójának életéből vett nyolc jelenet falikárpitba szőve egyedülálló mind a művészettörténet, mind a szakrális művészet tekintetében. Az egyház belső struktúrájának szempontjából fontos volt a katolikus egyházfő személyének kérdése, így az ellenpápa lemondása Szent Bernát közbenjárására, mely az első kárpit központi jelenete. Ugyanilyen nagy jelentőséggel bírt a pápa személyének elismerése az uralkodók részéről, melyre több, Bernát közbenjárásához köthető példa szintén szerepel a kárpitokon. Bernát személyéhez számos csoda is kötődik, ezek közül egy gyógyítási és két áhítattörténeti eseményt láthatunk a műalkotásokon megszőve. A kezdő jelenet, Bernát kisgyermekként Istennek való felajánlása pedig, a szentéletű szerzetes kezdetektől való kiválasztottságára utal. Ezek a jelenetek egymás mellett átfogó képet adnak Bernát életének legkiemelkedőbb mozzanatáról, személyének egyháztörténeti jelentőségéről. A két tárgyalt kárpit az elmúlt közel 300 évet igen szerencsésen, jó állapotban vészelte át. A legkönnyebben sérülő részük, a bordűrjük is jó állapotban maradt meg mindeddig, ezért azonosítható be kivételes pontossággal a készítő műhely és a szövés ideje. Hasonló témájú kárpitot e műhelyből és korból csak kettőt ismer a szakirodalom. A két kárpit témája, kompozíciója, kvalitása, mérete és állapota alapján egyaránt a 18. századi textilművészet kimagasló, összetartozó emléke. A Jelenetek Szent Bernát életéből (falikárpitsorozat, 2 db) címen nyilvántartott kárpitok összetartozó egységet képeznek, és tekintettel ismert alkotójukra, keletkezéstörténetükre, magas művészi kvalitásukra és részben dokumentált származástörténetükre, valamint a zirci műemléki épületegyütteshez való kötődésükre a magyar és egyetemes kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan iparművészeti (egyházművészeti) tárgyegyüttesének tekintendők. |
|
|
|
|
|
