| MEGNEVEZÉS: |
Kádár János autográf, aláírt levele a Kaszab-cégnél dolgozó volt munkatársaihoz "Kedves Margitka!" megszólítással. (Kelt: Budapest, 1948. augusztus 26.) |
| KOR: |
1948. augusztus 26. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Budapest |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
terjedelem: 4.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Hozzá tartozik: Kádár János által kézzel címzett boríték ("Kaszab B. cég címén Bak Istvánné úrnőnek")
Tartalma: köszöni a belügyminiszterré történt kinevezése alkalmából küldött jókívánságokat, életrajzszerűen ír a kinevezéséig vele történtekről. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Kádár János Budapesten, 1948. augusztus 26-án kelt autográf, aláírt levele a Kaszab cégnél dolgozó volt kollégáknak szól. Belügyminiszterré történt kinevezése alkalmából volt munkatársai a Kaszab cégtől levélben köszöntötték Kádár Jánost. 1942 májusában Kádár János, mint írja volt munkatársainak, „eltüntem a maguk szeme elől”, sokáig bujkált, majd letartóztatták, börtönbe került, ahol kínozták. Azonban a nevét sem árulta el, álnéven ítélték el, majd elindították Németország felé, ő pedig megszökött. Erdőkben vészelt át néhány napot, majd visszatért Budapestre, és itt érte meg a felszabadulást. Ezután néhány sorban elmeséli a magánéletében röviddel a levél keletkezése előtt történt tragédiát, egyetlen testvére hirtelen halálát. A levél végén a gratuláló munkatársaknak kifejti, hogy ma belügyminiszterként ugyanaz az ember maradt, mint söprögető munkatársként, és egyetlen cél vezérli, hogy a „dolgozó nép hatalmát őrizzem”. Név szerint is megemlít több, a Kaszab cégnél dolgozó munkatársat, kifejezi sajnálkozását amiatt, hogy nincs ideje elmenni a céghez, és meglátogatni volt munkatársait. A levélből Kádár János életének olyan momentumaira derül fény, amelyek más forrásokból nem megismerhetőek (munkatársainak nevei a Kaszab cégnél, sikeres szökése a Németország felé elindított transzportból és egyhetes erdei bujkálása stb.). Kádár János életének egy olyan időszakáról írt, amelyre vonatkozóan igen kevés dokumentum áll rendelkezésre. Olyan pontos részleteket tudhatunk meg a levélből, amelyeket egyébként csak nagyon nehezen lehetne megtalálni a szakirodalomban vagy más levéltári forrásokban. A levélben nemcsak Kádár János életének eseményeiről tudhatunk meg újabb részleteket, hanem kommunista meggyőződéséről is, a levél utolsó részében mintegy kifejti hitvallását, leírja, hogy mi vezérli munkájában. Az irat kiválóan árnyalja a történészek által kialakított Kádár-képet, és illeszkedik a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött 50-es évekbeli Kádár-anyaghoz (M-KS 276. f. 75. cs.). Kádár fiatalon megtanult bujkálni, és elintézni, hogy ne legyenek dokumentumok a személyéről és adatairól. Ez haláláig így volt. Ha nem tartotta helyesnek valamely írásos dokumentum meglétét, eltüntette. A halála után a felesége a megmaradt iratokat is átválogatta, megalapította a Kádár Alapítványt, és a nem dehonesztáló iratokat az alapítványnak adta, majd az alapítvány az iratokat letétként a Magyar Nemzeti Levéltárban helyezte el. Minden olyan dokumentum, amely egyéb módon maradt fenn Kádártól, nagyon fontos forrás. A levél Kádár János életének kevéssé dokumentált időszakából származik és más forrásból nem ismert adatokat tartalmaz, ezért a XX. századi magyar történelem és kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan levéltári forrása. |
|
|
|
|
|
