| MEGNEVEZÉS: |
IV. Béla király képmása a jászói prépostság újraalapító oklevelével, 1752-1758 |
| KOR: |
1752-1758 |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 200.00 cm; szélesség: 150.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Dúsan aranyozott fehér mentét, kék-arany kardtartó övet, rajta ékkövekkel díszített arany markolatú kardot, valamint zöld nadrágot, rámás sárga csizmát és aranybélésű vörös palástot viselő, őszes szakállú férfi álló egészalakos képmása. Balját csípőre teszi, a jobbjában tartott hadvezéri pálcát a tőle balra látható, dúsan faragott asztalon fekvő aranyszegélyű kék párnán nyugtatja. A párnán a magyar Szent Korona nem pontos, de egyértelműen azonosítható ábrázolása látható jogarral, mellette, az asztal sarkáról félig lelógva, kettőskeresztes függőpecséttel ellátott, széthajtogatott oklevél. Az oklevél szövege "B" iniciáléval kezdődik, egyébként olvashatatlan; a pecsét megegyezik IV. Béla király kettőspecsétjének hátoldalával. Baloldalt hadvezéri sátor részlete alkotja a hátteret, jobbra pedig felhős kék ég alatt süveges és turbános lovasok közötti csatajelenetre nyílik kilátás. A kép jobb alsó sarkában fehér mezőben vörös és fekete betűkkel írt, a Fáy család 1243-as királyi adománylevelét összefoglaló latin nyelvű szöveg olvasható. |
| JELZÉS: |
jelzés nélkül |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény azonos azzal a forrásokból ismert IV. Béla ábrázolással, amelyet Johann Lucas Krackerrel festetett meg 1752-1758 között a jászói premontrei prépostság azzal a céllal, hogy emléket állítson a rendház tatárjárás utáni, 1255-ös újraalapításának. A festményt a rend II. József által elrendelt feloszlatását követő egyik árverésen, 1787-ben Fáy Ágoston abaúji alispán vásárolta meg. Az ezt követő évtizedekben került rá a festményre az a jobb alsó sarokban látható latin nyelvű felirat, amely a Fáy család ugyancsak IV. Béla királytól származó adománylevelére utal. A festmény tehát Kracker hiteles, korai, magyarországi megrendelésre készült műve, amelynek a jelentősége az életművön belül – de a közép-európai barokk festészetben is – kiemelkedő. Túl azon, hogy nagyméretű, reprezentatív képmás, amely egy magyarországi kolostor ebédlőtermének a berendezéséhez tartozott, az elsősorban freskófestőként ismert, sokoldalú Kracker portréfestészetének – azon belül egy sajátos műfajnak, a képzeletbeli, fiktív portrénak – ritka magyarországi emléke. Kracker portréi közül csak szerényebbeket őriznek hazai közgyűjtemények, míg a forrásokból ismert történelmi tárgyú festményei elvesztek. Viszonylag kevés táblaképe került hazai köz- és magángyűjteményekbe, ugyanakkor egyházi és világi műemlék épületekben lévő freskóinak száma jelentős. Kracker a közép-európai késő barokk festészetnek, ha nem is a csúcsteljesítményeit képviselő, de kitűnő, másodvonalbeli alakja, aki végül Magyarországon telepedett le. A hazai barokk festészetben a vendégművészek között közvetlenül Franz Anton Maulbertsch után következik, a betelepülők sorában viszont kvalitása megelőzi Anton Schmidtét és Dorffmaister Istvánét. |
|
|
|
|
|
