| MEGNEVEZÉS: |
Báthory Gábor erdélyi fejedelem által kiadott erdélyi nemesség-, címer- és házmentesség-adomány kövendi Nagy Péter és családja részére (Kelt: Kolozsvár, 1609. február 16.) |
| KOR: |
1609. február 16. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Kolozsvár |
| ANYAG: |
pergamen, viasz |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás, festett |
| MÉRET: |
egyéb méret(ek): 40,1 x 60,4 cm (felhajtott plicával) |
| LEÍRÁS: |
Címerfestménnyel, címerleírással, zsinóron függő viaszpecséttel, a fejedelem és Kendi István erdélyi kancellár saját kezű aláírásával.
Tartalma: Báthory Gábor fejedelem a nemtelen állapotból Erdély és a hozzá csatolt részek címerhasználati joggal rendelkező nemesei közé emeli kövendi Nagy Pétert és általa feleségét, Bocsárdy Orsolyát, valamint fiaikat, Tamást és Györgyöt, ezenfelül az adományosnak az aranyosszéki Kövenden lévő házát mindennemű adófizetés alól mentesíti. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A Báthory Gábor erdélyi fejedelem által kiadott erdélyi nemesség-, címer- és házmentesség-adomány kövendi Nagy Péter és családja részére, kelt: Kolozsvár, 1609. február 16., a tipikusnak mondható erdélyi címeres nemeslevelek sorába tartozik. A fejedelmi Erdélyben gyakorlatilag kizárólagosan használt lap alakban, az irattípus esetében kötelező módon pergamenre írva adták ki, kék–fehér–vörös zsinóron ráfüggesztett erdélyi fejedelmi pecséttel megerősítve. Az irat kiállítása eléggé puritán: a fejedelem nevét és címsorát, valamint az adományosok neveit kiemelték ugyan arany festékkel, de ezen kívül semmilyen díszítmény nem található az egyébként egyszerű fekete kancelláriai írással készült oklevélen. A restaurált armális magán hordozza az eltelt idő nyomait: helyenként kisebb barna foltok láthatók rajta, a hajtásokban kisebb (restaurátor által kipótolt) hiányok láthatók, a címerfestmény és a szöveg kissé kopott, az ezüst festék megfeketedett, a függőpecsétnek töredezett a természetes színű viaszból készült fészke, valamint erősen kopott a vörös viasz pecsétábra. A latin nyelvű, a szokott formulákra felépített szöveg szerint Báthori Gábor fejedelem közelebbről meg nem nevezett szolgálataiért a nemtelen állapotból Erdély és a hozzá csatolt részek címerhasználati joggal rendelkező nemesei közé emeli kövendi Nagy Pétert (Petrum Nagy de Köuend), és általa feleségét, Bocsárdy Orsolyát (Ursulam Bochyardy vagy Bochiardi) valamint fiaikat, Tamást és Györgyöt. Ezenfelül pedig, ahogy az az erdélyi armálisoknál általános volt, az adományosnak az aranyosszéki Kövenden lévő, egyik oldalról nemes Huszár Mihály, a másikról pedig Fejér János telke által határolt házát mindennemű adófizetés alól mentesíti, amiről Thury Ferenc székkapitányt, Balogh Pál főkirálybírót, valamint Aranyosszék és Kövend egyéb, meg nem nevezett tisztségviselőit is értesíti. A családnak adományozott címer a következő: vörös mezőben zöld dombon álló természetes színű tornyos vár, jobbról a várfalhoz támasztott létrán egy páncélos vitéz mászik fel, egy másik vitéz pedig a vár fokán állva az ellenségtől elragadott zöld zászlót lobogtatja; a zárt (csőr-)sisak koronájából cölöpösen kinyúló két vörös ruhás kar tartja szintén cölöpös helyzetben a pajzsbeli zászlót; sisaktakaró: jobbról kék–arany, balról vörös–ezüst. A címer meg is van festve a szokott helyen, az oklevél élén, azaz a szövegtükör bal felső sarkában: a címerszőnyegen a fent leírt címer zöld és egy kisebb területen ezüst háttér előtt olaszkoszorúba foglalva, kísérőcímerek nélkül látható. Annak ellenére, hogy az oklevélszöveg nem ejt róla szót, a címerben látható mozgalmas jelenet feltehetően az adományos által valamely erősség ostromakor tett szolgálatokra utal, tehát valószínűleg beszélő címernek tekinthető. Az oklevelet a már említett függőpecséten kívül a fejedelem saját kezű aláírásával hitelesítette, amit Kendi István erdélyi kancellár ellenjegyzett. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára anyagában a kövendi Nagy családnak az adomány erdélyi Királyi Könyvek-beli bejegyzésén (MNL OL F 1 – Liber Regius VI. Gabrielis Báthori – p. 73.) és néhány gyászjelentésen MNL OL P 665 – 1/a – N – No. 220., MNL OL P 665 – 1/a – N – 224., MNL OL P 665 – 1/a – V – No. 72., MNL OL P 665 – 1/a – W – No. 35.) kívül a nyilvántartások alapján nem található nyoma. Az alapvető családtörténeti szakirodalomból Nagy Iván és Kempelen Béla is ismeri a családot. A tárgyalt oklevél a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mely a XVII. századi magyar társadalom-, család-, művelődés- és helytörténet egyedi adatokat tartalmazó, nélkülözhetetlen levéltári forrása. |
|
|
|
|
|
