| MEGNEVEZÉS: |
Exotericarum Exercitationum Liber XV. Frankfurt, 1612 |
| KOR: |
1612 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Frankfurt |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
nyomtatott, tinta, kézírás, pergamen kötés, fametszet |
| MÉRET: |
egyéb méret(ek): Koll. 1.: [16], 1129, [91] p.; Koll. 2.: 269 p. |
| LEÍRÁS: |
De Subtilitate, ad Hieronymum Cardanum.
Frankfurt, Claudius Marnius, 1612. Szövegközti fametszetes illusztrációkkal.
Hozzákötve: Keckermann, Bartholomäus: De quantitate et locatione Corporis naturalis. Tractatus singularis. Hanoviae, Petrus Antonius, 1617.
Korabeli egészpergamen kötésben, a gerincen tussal írt címfelirattal. A gerince felül kissé sérült.
Possessor: Debreceni Ember Pál, Szikszai Benjámin |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A kötet 2015 áprilisában, egy budapesti könyvárverésen került a műtárgyfelügyelet látókörébe. A kötet jelentősége kapcsán az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) szakvéleménye, mely Dr. Csorba Dávid, a Nyíregyházi Főiskola Irodalomtudományi Intézeti Tanszék főiskolai docensének közreműködésével készült, kifejti, hogy Scaliger, Julius Caesaris: Exotericarum Exercitationum Liber XV. De Subtilitate, ad Hieronymum Cardanum, Frankfurt, Claudius Marnius, 1612. [16], 1129, [91] p.; coll. Keckermann, Bartholomäus: De quantitate et locatione Corporis naturalis. Tractatus singularis, Hanoviae, Petrus Antonius, 1617. 269 p. című munka két neves, 16. századi humanista tudós egy-egy művének kolligátuma. Julius Caesar Scaliger (1484 – 1558) itáliai származású, a mai francia területeken tevékenykedett, természetfilozófiához és a klasszika filológiához értő személy volt (és nem azonos a 2015-ös aukciós katalógusában tévesen azonosított Joseph Justus-szal, aki az egyik fia volt, s szintén tudósi életpályát futott be). A másik szerző Bartholomäus Keckermann (1572 – 1609) danzigi születésű, számos, főként szisztematikus rendszerezésű retorikai-logikai tankönyvéről ismert tanáregyéniség volt. Mindketten koruk neves tudós polihisztorai, akik az akkor újként jelentkező filozófiai-teológiai szemlélettel, a rámista felfogással szemben a konzervatív, az arisztoteliánus irányt képviselték, s ez alapján kerülhettek egy kötetbe. Kiadványaik külön-külön megtalálhatóak több hazai közkönyvtár állományában is. A szóban forgó példány egyedi és pótolhatatlan jelentőségét egykori tulajdonosai és az általuk lapszélre tett bejegyzések adják. A kötet címlapjának tanúsága szerint a kötet két neves magyar tudós könyvtárában is megfordult. A possessorok Debreceni Ember Pál (1661–1710) és Szikszai Benjámin (1751–1783). Előbbi az első magyar protestáns egyháztörténet, a Historiae Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transsylvania összeállítója (1728), a 17. század végének egyik legjelentősebb – a tudománytörténet több tanulmányában is feldolgozott – prédikátora. Az utóbbi 18. századi gyulai lelkész volt, teológiai munkák szerzője, aki 16 évesen kapta vagy vette ezt a kötetet. Mindketten tehát neves szereplői a kálvinista egyházi kultúrának, ahogyan a két fenti kiadvány is ennek a felekezetnek a világához kapcsolható. Előbbi könyvtárának elméleti rekonstrukciója a könyvtártörténeti kutatás tárgya, s ez alapján állítható, hogy ritka könyvről van szó. A Debreceni Ember Pál kezét megjárt kb. 240 kiadványból a Debreceni Református Kollégium állományában, ahová az eddig feltevések szerint a lelkész-egyháztörténész könyves hagyatékának jelentős része jutott, mindössze 2 könyv maradt fenn. Utóbbi lelkésztől nem ismerünk egyéb saját kötetet. A tárgyalt kötet második kolligátumában azonban számos kézírásos lapszéli bejegyzés található, amelyek beható vizsgálata fontos adalékokat szolgáltathat a további kutatás számára. Ilyen módon a két tulajdonos bejegyzése miatt vált ritka könyvvé a kolligátum. Ezen túlmenően pedig ezzel a címlap-bejegyzéssel igazolható Debreceni Ember Pál életének egyik mikrofilológiai adata: eddig egyetlen irat sem került elő, mely a lelkész korai, ún. pataki korszakának (1682-1683) világos datálására vonatkozott volna. Ebből következően a két humanista tanár egy-egy kiadványa egy, a középkorból örökölt klasszikus tudás-eszményhez kapcsolódó filozófiai világkép képviselője, mint ilyen pedig a kora újkori tudományos szemlélet egyik jellemző jelensége. A kálvinisták körében kedvelt elemzések két ismert possessorának a bejegyzése is ezt támasztja alá. A két kiváló kora újkori magyar tudós-lelkész könyvtárát is megjárt 17. századi kötet egyrészt eszme-, másrészt művelődéstörténeti, s harmadrészt – a bejegyzések alapján – könyvtártörténeti és filológiai szempontból is értékes, és ezért kulturális örökségünk kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
