| MEGNEVEZÉS: |
Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony konvenciója Dolinay Miklós számára. (Kelt: Sárospatak, 1650. május 10.) |
| KOR: |
1650. május 10. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Sárospatak |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
magasság: 31.50 cm; szélesség: 19.50 cm; terjedelem: 1.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Lorántffy Zsuzsanna saját kezű aláírásával, valamint a Lorántffy család és Erdély egyesített címerét ábrázoló papírfelzetes pecséttel hitelesített latin nyelvű szerződés (conventio).
Tartalma: Az özvegy fejedelemasszony szolgálatába fogadja Dolinay Miklóst évi száz birodalmi tallér fizetségért. Dolinay az összeget 1650. június 22-én Klobusiczky Andrástól, a magyarországi Rákóczi birtokok jószágigazgatójától kapta kézhez. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A dokumentum Vitézlő Dolinay Miklós udvari familiáris részére Sárospatakon kiállított szerződés, amelyben munkaadója az egy évre szóló fizetését száz birodalmi tallérban állapította meg. A dokumentum létrejöttében három személy működött közre: a szerződést latin nyelven megfogalmazó anonim jegyző, a tulajdonképpeni munkaadó, Lorántffy Zsuzsanna, valamint a kifizetést intéző és annak tényét rögzítő Klobusiczky András. A szerződést Lorántffy Zsuzsanna saját kezű aláírása, továbbá a Lorántffy család és Erdély egyesített címerét ábrázoló papírfelzetes pecsét hitelesíti. Az irat tárgya munkaszerződés, melyben a munkaadó, Lorántffy Zsuzsanna, Rákóczi I. György (1593-1648) erdélyi fejedelem özvegye kötelezte magát, hogy a szolgálatában álló Dolinay Miklós számára az 1650. május 10-étől esedékes éves fizetése fejében 100 birodalmi tallért fizet ki. Fenti összeget Dolinay 1650. június 22-én Klobusiczky Andrástól, a magyarországi Rákóczi birtokok jószágigazgatójától kapta kézhez. Típusa szerint az irat konvenció (conventio), azaz munkaszerződés, mely ez esetben csak a munkáltatónak a munkavállaló felé vállalt kötelezettségét foglalja magában. Általában évente újították a szerződést. A lapokból álló konvenciósleveleket füzetként, kötetként fogták egybe. Lorántffy Zsuzsanna (1600-1660) özvegy fejedelemasszony férje 1648-ban bekövetkezett halála után még fokozottabban felügyelte és körültekintőbben intézte a kiterjedt Rákóczi uradalmak birtokigazgatásával és gazdálkodásával kapcsolatos ügyeket. Tudatosan törekedett arra, hogy udvari tisztségviselőiként olyan személyeket alkalmazzon, akik azon túl, hogy megbízhatóak, hozzáértő és jártas szakemberek is legyenek. Egy lehetett közülük Dolinay Miklós, akiről a fejedelemné vagy jó ajánlásokat kapott, vagy személyesen győződött meg jelöltje kvalitásairól. Sajnálatos, hogy az alkalmazás egyéb feltételeiről nem esik szó, miként az sem derül ki, hogy Dolinaynak milyen konkrét feladatokat kell ellátnia ezért a summáért. Az összeg nagyságából a várnagyi vagy az udvarbírói tisztségre következtethetünk. Fontos megjegyezni, hogy az 1650-es években 100 birodalmi tallér a vásárlóértékét tekintve jelentős összegnek számított, ennyi volt például egy nemes kiszabadulásának váltságdíja a török fogságból, vagy fedezhette egy kisebbi udvarház és tartozékai megvásárlásának költségét. A konvenciók a fizetési jegyzékekkel, alkalmazottak összeírásaival együtt jól elkülönülő iratcsoportot képviselnek mind a kormányszervek, mind a magánlevéltárak anyagán belül, s igen jelentős gazdaságtörténeti forrásnak minősülnek. A bennük található adatok segítségével rekonstruálhatók a földesúri udvartartások, képet nyerhetünk a familiáris viszonyokról, és uradalmi alkalmazottakról. Különösen értékessé teszi a szóban forgó darabot az a körülmény, hogy a Rákóczi család levéltárának gazdasági és gazdálkodási iratanyaga megsemmisült, a Dolinay családnak pedig egyáltalán nem maradt fenn önálló levéltára. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony konvenciója Dolinay Miklós számára a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mely különös tekintettel arra, hogy a Rákóczi család levéltárának a gazdasági és gazdálkodási iratanyaga megsemmisült, a XVII. századi magyar politika-, társadalom és gazdaságtörténetének más forrásból nem megismerhető, egyedi, család- és helytörténeti vonatkozású adatokat is tartalmazó, nélkülözhetetlen levéltári forrása, mely a kutatás előtt eddig ismeretlen, köztörténeti jelentőségű Dolinay család levéltárához tartozik. |
|
|
|
|
|
