| MEGNEVEZÉS: |
Wesselényi Ferenc nádor saját kezűleg aláírt szlovák nyelvű oklevele. (Kelt: Stubnyafürdő, 1666. március 12.) |
| KOR: |
1666. március 12. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Stubnyafürdő |
| ANYAG: |
papír, viasz |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
magasság: 20.00 cm; szélesség: 30.50 cm; terjedelem: 1.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Szlovák nyelvű kinevezés (resolutio), melynek csak a formulás részeit (intitulatio és keltezés) írták latinul. A Wesselényi család címerét ábrázoló papírfelzetes viaszpecséttel.
Tartalma: A nádor Dolinay Mihályt a sztrecsényi vár kapitányává nevezi ki. Elrendeli, hogy a várkapitánynak mindenki engedelmeskedjen, parancsait teljesítsék. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti árverésen 2014 decemberében felbukkant irat Dolinay Mihály sztrecsényi kapitánnyá történő kinevezésének okirata, kelt Stubnyafürdőn, 1666. március 12-én, gróf hadadi Wesselényi Ferenc nádor kiadmányozta, és a Wesselényi család címerét ábrázoló papírfelzetes pecséttel hitelesítette. Szlovák nyelvű, csak a formulás részeit, pontosabban az intitulatiot (Wesselényi rangjának, hivatali címeinek felsorolása) és a keltezést írták latinul. Az irat tárgya szerint gróf Wesselényi Ferenc nádor a Trencsén vármegyei Sztrecsény várának kapitányi tisztségével Dolinay Mihályt bízza meg. Elrendeli, hogy mindenki engedelmeskedjen Dolinaynak és parancsait teljesítsék. Típusa szerint az irat kinevezés (resolutio) – jelen esetben várkapitányi pozícióba helyezésről kiállított okmány. Wesselényi Ferenc nádor anyja, szerdahelyi Dersffy Katalin révén birtokolta a Trencsén vármegyei Sztrecsényt a várral és a hozzátartozó uradalommal együtt. A vár nem volt a magyarországi végvárrendszer része, Wesselényi magánemberként, a helység földesuraként bízta meg a kapitányi teendők ellátásával a lojális és katonai szempontból rátermett Dolinayt. A megbízó nem tett időbeli korlátozást, a tisztség elvileg visszavonásig betölthető, akár a megbízott élete végéig is, persze ha időközben fel nem mond, vagy ha elégedetlenség okán megbízója előbb el nem bocsátja. A kinevezési okmányok a családi levéltárakban és személyi hagyatékokban mindig kiemelt helyen, az első tételek valamelyikében kerültek elhelyezésre. A családtagok, különböző személyek életútja, tevékenysége, hivatali előmenetele segítségükkel pontosan nyomon követhető. Mint ilyenek az archontológiai kutatások alapvető és legmegbízhatóbb forrásai közé tartoznak. A Dolinay család 17. században betöltött szerepéhez képest kevés velük kapcsolatos irat áll rendelkezésre a hazai közgyűjteményekben. A Dolinay család tagjai a történettudomány által alaposan feldolgozott történelmi korszak meghatározó családjainak (Rákócziak, Wesselényiek, Thökölyek) szolgálatában bizalmi funkciót töltöttek be, miközben a családról és 17. századi tevékenységéről semmilyen forrás nem ismert. Az iratban említett személyek, valamint események kiemelkedő köz-, vagy helytörténeti jelentőségűek, más korabeli forrásban nem szerepelnek. Az irat a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mely a 17. század magyar politika-, társadalom és gazdaságtörténetének más forrásból nem megismerhető, egyedi, család- és helytörténeti vonatkozású adatokat is tartalmazó, nélkülözhetetlen levéltári forrása, és a kutatás előtt eddig ismeretlen, köztörténeti jelentőségű Dolinay család levéltárához tartozik. |
|
|
|
|
|
