| MEGNEVEZÉS: |
Marczibányi János árváinak magyar nyelvű kérvénye Szelepcsényi György esztergomi érsekhez, Bars megye főispánjához. (Kelt: 1680 körül) |
| KOR: |
1680 körül |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
magasság: 30.00 cm; szélesség: 21.00 cm; terjedelem: 3.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Keltezés nélküli supplicatio (kérvény), mely formailag levélhez hasonló.
Tartalma: A kérelmezők elmondják, hogy az atyjuk halála után melléjük kirendelt gyám, Marczibányi György is elhunyt. Mégpedig földesura, Dolinay Gábor szolgálatában esett el Simonyi Imre fia, János keze által. A gyilkosság miatt indított perben a bíróság úgy ítélt, hogy legfeljebb Dolinayt illeti kártérítés, mivel Marczibányi az ő szolgája volt. Az árvák kérik Szelepcsényit, hogy Bars megye főispánjaként hivatalból újra vetesse fel a pert, hogy az említett gyilkost végre tettéhez mérten elítéljék. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Marczibányi János árváinak kérvénye Szelepcsényi György esztergomi érsekhez, Bars vármegye főispánjához, kelt: 1680 körül, típusa szerint supplicatio (kérvény), mely formai szempontból leginkább levélhez hasonló irat, főbb részei (megszólítás, captatio benevolentiae, narratio, petitio, conclusio) azzal megegyezőek. Az iratban a kérelmezők elmondják, hogy az atyjuk halála után melléjük kirendelt gyám, Marczibányi György is elhunyt. Mégpedig földesura, Dolinay Gábor szolgálatában esett el Simonyi Imre fia, János keze által. A gyilkosság miatt indított perben a bíróság úgy ítélt, hogy legfeljebb Dolinayt illeti kártérítés, mivel Marczibányi az ő szolgája volt. Az árvák kérik Szelepcsényit, hogy Bars vármegye főispánjaként hivatalból újra vetesse fel a pert, hogy az említett gyilkost végre tettéhez mérten elítéljék. A Központi Antikvárium 132. árverésének 386. tétele alatti dokumentum megerősíti, hogy Dolinay Gábort szolgája elvesztése miatt egy nemesi udvarház átengedésével kárpótolta Simonyi István. Az egymást kiegészítő két dokumentumban a gyilkos kilétét illetően ellentmondás fedezhető fel. További kutatások tárgyát képezheti annak tisztázása, hogy Simonyi János, vagy István volt-e az elkövető. Az irat az ismeretlen helyen lappangó Dolinay családi levéltárból előkerült, a vármegyei törvénykezés és földesúri igazságszolgáltatás működését bemutató forrás. A Dolinay család tagjai a történettudomány által alaposan feldolgozott történelmi korszak meghatározó családjainak (Rákócziak, Wesselényiek, Thökölyek) szolgálatában bizalmi funkciót töltöttek be, miközben a családról és 17. századi tevékenységéről semmilyen forrás nem ismert. Az iratban említett személyek, valamint események kiemelkedő köz-, vagy helytörténeti jelentőségűek és más korabeli forrásban nem szerepelnek. Marczibányi János árváinak magyar nyelvű kérvénye a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mely a XVII. századi magyar politika-, társadalom- és gazdaságtörténet más forrásból nem megismerhető, egyedi adatokat tartalmazó, nélkülözhetetlen levéltári forrása, mely a kutatás előtt eddig ismeretlen, köztörténeti jelentőségű Dolinay család levéltárához tartozik. |
|
|
|
|
|
