| MEGNEVEZÉS: |
Thököly Imre, Felső-Magyarország fejedelme saját kezűleg aláírt, latin nyelvű utasítása javainak felügyelőjéhez, Dolinay Gáborhoz. (Kelt: Ungvár, 1685. július 1.) |
| KOR: |
1685. július 1. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Ungvár |
| ANYAG: |
papír, viasz |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás, fűzött |
| MÉRET: |
magasság: 31.50 cm; szélesség: 20.50 cm; terjedelem: 9.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Thököly sérült papírfelzetes viaszpecsétjével. Kismértékben a szöveget is érintő szúrágás nyomával.
Tartalma: Thököly tizenhat pontba szedve részletes utasításokat ad birtokainak ügye felől. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A dokumentum Thököly Imre felső-magyarországi fejedelem munkautasítása nemzetes Dolinay Gábor jogügyi jószágigazgató számára, kelt Ungváron, 1685. július 1-jén. Az eredeti, latin nyelvű dokumentumot Thököly Imre saját kezű aláírásával hitelesítve és papírfelzetes pecsétjével megerősítve adta ki. Az irat 16 pontban összefoglalva tartalmazza a Dolinay Gábor jószágigazgató hatáskörébe tartozó feladatokat. Fontossági sorrendben ezek az alábbiak: az uradalmak tisztviselőinek (tiszttartó, udvarbíró, gazdatiszt, számtartó) felügyelete, az uradalmak állapotát rögzítő urbáriumok, összeírások évenkénti elkészíttetése, azok ellenőrzése, a Szepesi Kamarával való együttműködés, majorságok, telkes jobbágyok védelme, erdők, halászó helyek állapotának ellenőrzése, tized, harmincad ügyek intézése együttműködve az illetékes adószedőkkel, bér, zsold fizetés intézése, a kifizetésekről elszámolás készítése, törvényszéki képviselet ellátása a az uradalmak jobbágyságát érintő perekben, és a szomszéd birtokosokkal, vagy más nemesekkel folytatott vitás jogügyletekben. Típusa szerint az irat instructio (utasítás, munkautasítás), amelyben részletesen és pontosan leírták egy bizonyos tisztséggel megbízott személy teendőit. Valószínű, hogy korábbi gyakorlatra mutat, de csak a XVI. századtól maradt meg a hivatali és magánlevéltárak anyagában ez az irattípus. Az utasítás írásba foglalása előtt a megbízó fél és az alkalmazott természetesen egyeztetett és közösen állapodott meg a tennivalókat illetően, de a végleges dokumentum mégsem tartalmazza az alkalmazott tudomásul vételét igazoló aláírást. A Wesselényi összeesküvés felszámolása, a rendeket ért sérelmek, vallásszabadság megsértése, közterhek növekedése újabb Habsburg-ellenes megmozdulást indított el. A bujdosókat, rebellis nemeseket tömörítő mozgalomba Thököly Imre (1657–1705) is bekapcsolódott, majd tehetsége, rátermettsége révén hamarosan az élére állt. Vezetésével 1682-1684 között nagy sikereket értek el a Felvidék meghódoltatásával, a Szepesi Kamara, Kassa, Eperjes, Lőcse és a bányavárosok elfoglalásával. Mindezek betetőzése képpen Felső-Magyarország fejedelmévé választották. Magánélete szintén kedvezően alakult, feleségül vette Zrínyi Ilonát, I. Rákóczi Ferenc özvegyét. E házasság révén kerültek birtokába a Rákóczi család olyan fontos magyarországi várai és uradalmai, mint Regéc, Sárospatak, Munkács. Az udvartartását Kassán berendező „kuruc király” a magán és fejedelmi birtokai gondviselőjévé Dolinay Gábort nevezte ki, aki másfél évtizeddel ezelőtt még Wesselényi Ferenc (1605–1667) nádor tiszttartója volt. Az összeesküvést szító nádor halála és birtokai elkobzása után emberei szétszéledtek. Dolinay sorsa ugyancsak megpecsételődött, útja pedig nem is vezethetett máshová, mint a Wesselényi-féle szervezkedésben szintén résztvevő Thököly Istvánhoz, majd ennek halálát követően fiához, Thököly Imréhez. Az 1685-ös esztendő a Thököly ellenes koalíció megerősödését hozta magával, amely egyre hatékonyabb ellentámadást indított. Az állandó fegyveres csatározásra kényszerített Thököly számára ezért rendkívül fontos volt, hogy gazdaságát jó kezekben hagyja. A kulcsfontosságú pozícióba Dolinay személyében egyik legmegbízhatóbb emberét nevezte ki, s tejhatalommal ruházta fel a birtokok irányítását illetően. Az instrukciók a gazdaság- és hivataltörténeti kutatások lényeges forrását képezik. A Thököly családnak nem maradt fenn önálló levéltára, sajnos a Thököly fejedelemség kori levéltárban sem található meg az említett dokumentumot, ráadásul a Dolinay család levéltári anyaga sem. A Dolinay család tagjai a történettudomány által alaposan feldolgozott történelmi korszak meghatározó családjainak (Rákócziak, Wesselényiek, Thökölyek) szolgálatában bizalmi funkciót töltöttek be, miközben a családról és XVII. századi tevékenységéről semmilyen forrás nem ismert. Az iratban említett személyek, valamint események kiemelkedő köz-, vagy helytörténeti jelentőségűek. Gróf Thököly Imre, Felső-Magyarország fejedelme saját kezűleg aláírt, latin nyelvű utasítása Dolinay Gáborhoz a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mely a XVII. század magyar politika-, társadalom és gazdaságtörténetének más forrásból nem megismerhető, egyedi, családtörténeti vonatkozású adatokat is tartalmazó, nélkülözhetetlen levéltári forrása, mely a kutatás előtt eddig ismeretlen, köztörténeti jelentőségű Dolinay család levéltárához tartozik. |
|
|
|
|
|
