| MEGNEVEZÉS: |
Szent Ágoston |
| KOR: |
1750 körül |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
fa |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 131.50 cm; szélesség: 93.50 cm;
egyéb méret(ek): kerettel: 150x115 cm |
| LEÍRÁS: |
Ovális formájú vastag homorú fatáblára készült festmény, korábban oltárkép, mely Szent Ágoston megdicsőülését ábrázolja. Hippó püspöke középen, ünnepi miseruhában felhőkön lebeg. Jobb karja mellkasán, baljának tenyerét felfelé fordítja. Előtte egy háttal lebegő meztelen kis angyal tartja püspöki botját. Az égen a felhők közt három szárnyas fejecske figyel, mögöttük villám cikázik. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény 2020. novemberében ideiglenes kiviteli engedélyezés során került hatóságunk látókörébe a Szabadkai Városi Múzeumban rendezett „Schervitz Mátyás (1702-1771) budai festő” című kiállítására szánt kölcsöntárgyként. A védési eljárásban szakértői véleményt készített a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és a szabadkai kiállítás kurátora, Schervitz életművének kutatója Korhecz Papp Zsuzsanna is. Schervitz Mátyás (Buda, 1701 – Buda, 1771) életét és művészetét egészen a közelmúltig leginkább csak adatokból ismertük és csak kevés művét ismertük. Ezek jó része ma már nem létezik, de javarészt budai templomokhoz kapcsolódtak. Ilyenek például a tabáni templom főoltár- és oromképe (Stettner Sebestyénnel közös mű, 1747), Szent Katalin-főoltár és a szószék színezése; a vízivárosi Szent Anna-templomban zászlófestés (1746, 1758); a vízivárosi kapucinus templom Szent Erzsébet-főoltárképe (1760). Meglévő munkája például a kiscelli trinitárius templom hajdani Szent Ivó-mellékoltárképe (1759), a péceli Ráday-kastély allegorikus falképei (1763), a budai Szent Ferenc Sebei-templom kupolafreskója (Portiunkula-búcsú, 1756). Az újonnan felfedezett művek egy invenciózus, karakteres egyéni stílussal rendelkező, jó anatómiai tudású, kvalitásos festőre vallanak, ebbe a sorba jól illeszkedik az 1750 körül készült Szent Ágostont ábrázoló ovális alakú, négy deszkából összeállított, homorú falapra festett kép, melynek eredeti rendeltetését nem ismerjük pontosan, de ma a Budai kapucinus templomban látható, és valószínűsíthető, hogy ez lehetett az eredeti rendeltetési helye is. A 17. század végétől folyamatosan kiépülő vízivárosi kapucinus templomot az 1760-as években új oltárokkal szerelték fel. Szent Erzsébet alamizsnálkodását ábrázoló főoltárképét szintén Schervitz Mátyás festette 1760-ban. Korhecz Pap Zsuzsanna 2021-es restaurálási kutatómunkája során sorolta Schervitz Mátyás életművébe és a kép témáját Szent Ágoston apoteózisaként határozta meg. A barokk ikonográfiai hagyomány szerint értelmezve ugyanis a villám Szent Ágostonra utaló attribútum, gondolatait, írásait jelképezi, melyek az eretnekséget agyonsújtják. Mivel a festmény egy késő barokk magyarországi festő kevés fennmaradt műveinek egyik kvalitásos darabja, valamint egy ma is álló barokk műemléképület ingó tartozéka, a magyarországi késő barokk egyházi művészetben betöltött szerepe és a műemlék épülethez fűződő kapcsolata miatt kulturális örökségünk kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan emléke. |
|
|
|
|
|
