| MEGNEVEZÉS: |
Krisztus Pilátus előtt, 1881 |
| KOR: |
1881 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Párizs |
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 417.00 cm; szélesség: 636.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Gazdagon díszített, antik architektúrájú palotatérben az előtérben Krisztus fehérruhás, megkötözött kezű alakja áll jobb profilban. Mögötte változatos testtartású és gesztusú férfi- és nőalakok láthatók, akiket vízszintesen, sorompóként tartott lándzsájával egy római katona tart vissza. A kép jobb oldalán három lépcső vezet a falba süllyesztett trónépítményhez, amelyen Pilátus ül fehér tógában. Gondterhelt, szigorú tekintettel néz Krisztusra, ölében nyugvó bal kezének ujjait kissé felemeli. Mellette szakállas, fejkendős öregemberek ülnek és állnak, egyikük színpadias gesztussal Krisztusra mutat, tekintetét a helytartó felé fordítva. A bal háttérben oszlopok között épületekre és hegyoldalra nyílik kilátás. |
| JELZÉS: |
jobbra lent: "M. Munkácsy" |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A védési eljárás során kirendelt szakértő (Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria) véleménye, annak kiegészítése, a Kulturális Javak Bizottsága (KJB) állásfoglalásai, valamint a Munkácsy szakirodalom, különösen annak legutóbbi, átfogó és mértékadó tanulmánykötete (Gosztonyi Ferenc [szerk.]: Munkácsy a nagyvilágban – Munkácsy in the World. Budapest, MNG, 2005) alapján megállapítható, hogy a szóban forgó festmény – a következő okok miatt – a kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan kulturális javak körébe tartozik. A festmény kiemelkedő alkotóművész életművének, illetve alkotói korszakának meghatározó alkotása, és egyúttal az olyan kulturális javak közé is tartozik, amelyek jellemzően képviselik az adott korszak, illetve művészeti közeg jelentőségét. Munkácsy Mihályt (Munkács, 1844 – Endenich, 1900) a magyar művészettörténeti kutatás a saját korában és az elmúlt fél évszázadban is a legjelentősebb alkotók között tartotta, illetve tartja számon. Magyar születésű, és felvállalt önazonossága szerint is magyar volt, de pályája külföldön, Németországban, illetve Párizsban teljesedett ki. A hazai (magyar) művészeti életben ugyan részt vett, a kapcsolatot különféle módokon folyamatosan tartotta a hazai kulturális és művészeti élettel, pályája mégis csak részben illeszthető a hazai művészeti folyamatokba. Munkásságának jelentőségét viszont éppen ez is adja: elismertségét saját korának egy meghatározható nemzetközi közegében – az újabb kutatás fogalmait használva – a just milieu jelenségben érte el. A 19. század második felében a műkereskedelemmel szorosan együttműködő, nagy népszerűségre és keresettségre szert tevő akadémikus irányzathoz közel álló szalonfestők közé tartozott, akik között Munkácsy magyarként a legjelentősebb alak lett. Munkái éppen ezért saját korának legjelentősebb európai és amerikai megrendelőihez és gyűjteményeibe kerültek. A különféle modernista irányzatok előretörésével utóbb a népszerűsége ugyan csökkent, de az elmúlt fél évszázadban a magyar művészettörténeti, kiállítási, műkereskedelmi és gyűjtői érdeklődésnek is középpontjában áll, a legmagasabbra értékelt alkotók közé tartozik. A Krisztus Pilátus előtt című festményét mind a szakkutatás, mind a védési eljárás során készített szakértői vélemény és a KJB állásfoglalása is egyöntetűen a mester főművei közé sorolja. A monumentális Krisztus képek között az első, a Golgota című festménynek tematikusan, méretben, készítési időben és története alapján is összetartozó darabja. A művész mindkét képet műkereskedelmi megrendelésre festette, s elkészültük után rövidesen Európa és Amerika-szerte megrendezett bemutatókon, kisebb méretben megfestett változatokon, redukciókon, valamint sokszorosított grafikákon népszerűsítették. A felfokozott hangulatú bemutatókon akár Franciaországban, akár Magyarországon, vagy Angliában, de az Egyesült Államokban is százezres tömegek vettek részt. A siker, a képek iránt megmutatkozó – önmagában is érdekes művelődéstörténeti eseménynek számító – rajongás nem csupán a festői minőségnek, vagy a hatalmas, látványos méretnek, a legmodernebb, teátrális eszközökkel kiszámított bemutatásnak szólt, hanem a kompozíció univerzálisan is érthető vallásos tartalmának is. Mindkét képen a korszak ellentétes vallásos tendenciáinak olyan ötvözetét tudta megalkotni a művész, hogy abban mind a hagyományos, elkötelezett Róma-párti katolikus egyháziak, mind a protestantizmus, mind a szekularizáltabb, realisztikusabb felfogás hívei megtalálhatták a nekik szóló üzenetet. A 19. század végének már fejlett műkereskedelmi tevékenységén túl tehát ezen értékei tették a két festményt érdemessé arra, hogy saját koruknak nemzetközi viszonylatban is legdrágábban eladott kortárs festményei közé kerüljenek, és azt követően majd egy évszázadon át egy amerikai nagyváros óriásáruházának rendszeresen, a Húsvét ünnepéhez kapcsolódó böjti időszakban kiállított műalkotásai legyenek. A Krisztus Pilátus előtt című festmény ugyanakkor önálló alkotás is, tematikusan ugyan Munkácsy Krisztus-képei közé tartozik, még akkor is, ha a két másik ismert, monumentális Krisztus képpel (Golgota, Ecce homo) való összetartozása, azaz a közönség által ismert „trilógia” léte a szakkutatás által cáfolt tény. Ezeket a monumentális Krisztus-képeket ugyanis maga a művész sem szánta összetartozó, három részből álló sorozatnak, triptichonnak, vagy trilógiának, de teológiailag és ikonográfiailag sem alkotnak teljes egységet. A magyar kultúrpolitika Munkácsy monumentális Krisztus-képeit már a készítésüktől fogva olyan jelentősnek ítélte, hogy újra és újra kísérletet tett azok hazai közgyűjtemény részére történő megszerzésére. A Krisztus Pilátus előtt című festmény értéke tehát a másik két képpel való szorosabb összetartozás nélkül, önmagában is megfogható. |
|
|
|
|
|
