| MEGNEVEZÉS: |
Máté evangélista (?) |
| KOR: |
18. század |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 87.00 cm; szélesség: 73.50 cm |
| LEÍRÁS: |
A fél alakban és kissé bal profilban ábrázolt idős férfi szent egy alig kivehető asztal (?) mögött ül. Egymásra helyezett kezeit - széttárt ujjakkal - a mellén nyugtatja. Szürke ruhát visel, amely alól kilátszik fehér ingujja, míg a nyakrészt elől fátyolszerűen vékony gallér díszíti. Szemeit ájtatosan lesüti, testével azonban az előtte térdelő szőke fürtös angyalka felé fordul, aki egy keresztet nyújt felé. Nyitott könyv hever előtte, bal könyökénél tintatartóba helyezett tollal. A háttér alig látható, jobbra talán egy húros hangszer nyakának kulcsai sorakoznak. A keret hátoldalán régi (alighanem kiállítási) cédula töredéke. |
| JELZÉS: |
jelzés nem látható |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festményen ábrázolt személy az előtte fekvő nyitott könyv, a tintatartó, a toll, a keresztet – vagyis ihletet – nyújtó angyalka, illetve a férfi ájtatos mozdulata és arckifejezése alapján nagy valószínűséggel Máté evangélistaként határozható meg. A festmény egy 18. századi osztrák festő műve lehet, és kiváló kvalitása arra enged következtetni, hogy mestere bizonyosan a korszak és a térség legjelentősebb művészei között keresendő. A kompozíció látszólag egyszerűen felépített, ám az egyes motívumok ellentétes irányú vagy éppen átlós elrendezése, vagyis a férfi szent felsőtestének jobbra, fejének balra fordítása, az angyalka szokatlan elhelyezése, karjának és lábának átlós iránya összességében mégis igen rafinált megoldást eredményez. Kiváló érzékkel került megfestésre az inkarnát is. A testfelületek fénnyel kiemelt plaszticitása és finom árnyékolása mellett jellemző – különösen az orrnyereg megfestésénél – a szokásosnál vörösesebb tónus is. A tényleges hangsúly azonban a szent ájtatosságán és átszellemültségén van, az elmélyült, meditatív hangulaton. A csaknem életnagyságú ábrázolásnak ez az igen letisztult, gyakorlatilag csak egyetlen, imájában elmélyült alakra koncentráló módja a korszak osztrák festészetében leginkább Paul Trogerre jellemző. Jelenlegi ismereteink alapján azonban a festmény – minden kétséget kizáróan – nem illeszthető az életművébe, bár a festésmódot, a felületkezelést és szellemiségét tekintve közeli rokonságot mutat Trogernek a kalksburgi plébániatemplomban őrzött Krisztusával. A félalakos, evangélistákat vagy apostolokat ábrázoló képek már az 1600-as évektől kezdődően igen kedveltek voltak, különösen a flamand és a spanyol festők körében. A 18. századi Közép-Európában azonban – a szoros kapcsolat és együttműködés révén – leginkább az olasz kortársak művei voltak e téren mérvadóak, az osztrák mesterek számára ezek szolgáltak elsősorban inspiratív forrásul. A testfelületek vöröses tónusa, árnyalása is minden bizonnyal nápolyi és bolognai hatásra vezethető vissza. Nagy a valószínűsége annak, hogy a festmény egy evangélistákat ábrázoló sorozat része lehetett. Troger életművében ismert egy olyan, ezzel csaknem azonos méretű evangélista ábrázolás, amely némileg más léptékű ugyan, és Szent Jánost nem az evangélium írása, hanem a méreg hatástalanítása közben láttatja (lásd: Wanda Aschenbrenner – Gregor Schweighofer: Paul Troger. Leben und Werk. Salzburg, 1965, 92. oldal, 61. kép), mégis rávilágít arra, hogy a két festmény egy eddig még kevésbé ismert és kutatott emlékegyüttes egy-egy sorozatba illeszthető darabja lehet. A hátoldalon látható cédula töredék tanúsága szerint a festmény szerepelt egy – valószínűleg a második világháború előtti – magyarországi kiállításon, és így a hazai emlékanyag régóta dokumentálható darabja, amelynek mesterét a további kutatás remélhetőleg tisztázni tudja. A festmény kiváló kvalitása, dokumentált hazai provenienciája, a magyarországi emlékanyagban való ritka volta és az alkotó meghatározásának fontossága miatt a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
