| MEGNEVEZÉS: |
Nepomuki Szent János-oltár töredékei Pusztafogacsról, 1760-as évek |
| KOR: |
1760-as évek |
KELETKEZÉS HELYE: |
Magyarország |
| ANYAG: |
fa |
| TECHNIKA: |
faragott, festett, aranyozott |
| MÉRET: |
magasság: 135.00 cm; szélesség: 155.00 cm; mélység: 40.00 cm;
egyéb méret(ek): központi szoboralak (Nepomuki Szent János) magassága: kb. 100 cm; posztamens magassága: kb. 40 cm; az angyalszárnyak hosszúsága: kb. 50 cm |
| LEÍRÁS: |
A heves megyei pusztafogacsi kápolna, 1760-as években készült Nepomuki Szent János-oltárának megmaradt töredékei.
Az oltár retabulum felső része Nepomuki Szent János megdicsőülésének jelenetével megmaradt. Ezen profilált, ívelt baldachin alatt rojtos függöny nyílik szét, amely előtt középen, ezüstszínű felhőkön Nepomuki Szent János térdepel, további ezüst felhőkkel és arany sugarakkal övezve. Fekete reverendát, fehér karinget, és szürkére festett hermelines gallért visel. Korábbi fényképfelvételeken látható, hogy felfelé tartott jobb kezében a hallgatását szimbolizáló egyik attribútumát, a sértetlen nyelvét, míg lefelé tartott bal kezében papi birétumát tartotta. Mára ezek egyike sincs meg, kezei üresek. Az oltárépítményből fennmaradt a kétoldalt térdeplő adoráló angyalok alatti, ornamentális faragású posztamensek egyike és ugyanezen angyalok egy-egy (külső) szárnya. Az oltárépítmény (pl. oltárasztal) többi része az 1970-es években (vagy azt követően) elveszett.
A védetté nyilvánított tárgyegyüttes elemei:
1) az oltár retabulum felső része Nepomuki Szent János megdicsőülésének jelenetével;
2) az oltárépítmény egyik (egykor adoráló angyalt tartó) ornamentális faragású posztamense;
3) az oltárépítmény két oldalán térdeplő adoráló angyalok egy-egy (külső) szárnya (2 db). |
| JELZÉS: |
jelzés nem látható |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A nemrégiben előkerült oltártöredékek az archív fotók és műemléki topográfiai leírások alapján egyértelműen azonosíthatók a pusztafogacsi (Heves megye) Nepomuki Szent János-kápolna barokk oltárának darabjaiként. Az oltár retabulumból csupán a felső rész és néhány kisebb töredék maradt meg, hiányzik a függönyt tartó két lebegő angyalka, középről a feszület, két oldalról az adoráló angyalok, ezek egyikének posztamense és az oromzat faragott dísze. Valamint nincs meg az Almásy-címerrel díszített, ornamentális faragású oltár stipes sem. A pusztafogacsi kápolnát 1766-ban építtette Almásy János, a terület földesura, ebből az időből származik az oltár is, amelynek alkotója név szerint nem meghatározható, feltételezhetően a helyi fafaragók közül került ki. Közepes kvalitású, népies megformálású tárgycsoportról van szó, amelynek elsősorban műemléki és helyi kultúrtörténeti értéke van. Témája Nepomuki Szent János megdicsőülése; a felhőkön térdeplő, angyalok által közrefogott szent alakja oltárképeken, freskón (például G. B. Pittoni, Schönbrunn, Schlosskapelle, 1729, amely számos későbbi ábrázolás előképe; Sambach, Székesfehérvár, volt jezsuita templom főoltár, 1749-50), kisgrafikai ábrázoláson, köztéri szobron (például Kloster Marienthal, 1755; Rajka, 1764) egyaránt előfordul. Oltáron önálló plasztikaként hasonló baldachinos-függönyös, de nagyszabású megoldás: Saar, Zelena Horá, zarándoktemplom, 1719-22; továbbá Salzburg, St. Kajetán-templom, 1730 körül; Ercsi, r.k. templom mellékoltár, 1767 körül). A kápolna állapota az 1970-es évektől, a környező tanyavilág megszűnésével összefüggésben, fokozatosan romlott, berendezése eltűnt. 2011-re a kápolnát kívülről újra helyreállították, és felelevenítették a Nepomuki Szent János ünnepéhez kapcsolódó májusi fogacsi búcsúk hagyományát is. Az oltár megmaradt töredékei így elsősorban a dokumentált származásuk (provenienciájuk) miatt a műemléki védelem alatt álló épített örökséghez fűződő kapcsolatuk, helytörténeti értékük miatt a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan elemei. |
|
|
|
|
|
