| MEGNEVEZÉS: |
Harang (Tihany, református harangláb, 1832) |
| KOR: |
1832 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Székesfehérvár |
| ANYAG: |
bronz |
| TECHNIKA: |
öntött |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
Gótikus alakú harang, felső kerületén növényi indák, alatta három borda között a következő felirat fut körbe két sorban: TIHANYI REFORMATA EKLESIA HARANGJA / KÉSZÜLT 1832 - DIK ESZTENDŐBEN. Alatta növényi ornamentika fut körbe. A harang alakja gótikus, szoknyáján alul hornyolt, alsó peremén két borda között felirat: GEGOSSEN VON IOHAN SCHICK IN STUHLWEISSENBURG ANNO 1832. |
| JELZÉS: |
Alsó peremén körben: "GEGOSSEN VON IOHAN SCHICK IN STUHLWEISSENBURG ANNO 1832" |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A műemléki védelem alatt is álló tihanyi református templom kertjében álló haranglábon két harang lakik. A harangláb szerkezeti sajátosságai miatt nehezen megközelíthető harangok a korábbiakban ismeretlenek voltak a harangtörténeti szakkutatás előtt. Az egyik újabb, a 20. században öntött darab, míg a régebbi, Johann Schick székesfehérvári, majd veszprémi harangöntő működésének (1825-1847) ma ismert, legkorábbi műve. Johann Schick a 19. század első felében még országszerte működő vándor harangöntő mesterek közé tartozott, akiknek a munkái közül kiemelkedik ez a harang a finomabb kidolgozottságával, bár magán viseli a 19. századi harangok tipikus jegyeit. A kétnyelvű felirattal ellátott harang további érdekessége, hogy ritkán találkozunk magyar és német nyelvű felirattal egy ugyanazon harangon. Ez a harang a készítése óta az eredeti megrendelő, a tihanyi református egyházközség tulajdonában és használatában van, és mint ilyen, dokumentáltan az eredeti helyén, rendeletetése szerint használatban levő, a műemléki környezetéhez szervesen kötődő emlék a kulturális örökségünk kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan darabja. |
|
|
|
|
|
