| MEGNEVEZÉS: |
Hentesárugyár Győrszentmárton gyártmányai a legjobbak, 1912-1915 |
| KOR: |
1912-1915 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Budapest |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kőnyomat (litográfia) |
| MÉRET: |
magasság: 126.00 cm; szélesség: 95.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Egy csíkos inget és nadrágot, fehér kötényt és sapkát viselő hentes malacokat lógat egy húsdarálóba. A gépből a másik oldalon jön ki a kész hentesáru. A felirat alatt húsáruk halmai gyűlnek, balra lent egy disznózsíros bödön, rajta a győrszentmártoni gyár címkéje. |
| JELZÉS: |
balra fent: Biró; jobbra fent: Radó Budapest V. Szemere-u. 19. |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A nagyméretű, színes, litografált plakát az egyik legismertebb plakátgrafikus, Biró Mihály műve. Biró 1886-ban született Budapesten, zsidó családba, amely ekkoriban magyarosítja a nevét Weinbergerről Biróra vagy Bíróra (a művész mindkét írásmódot használta). Budapesten az Iparművészeti Iskolában végezte tanulmányait mint díszítőszobrász, a hazai népművészeti ihletésű szecessziós, ornamentális művészeti tendenciába kapcsolódnak korai iparművészeti tervei. 1908-ban tanulmányútra megy Németországba, majd Angliában a campdeni Guild of Handicraftban Charles Robesrt Ashbee mellett dolgozik, ekkor egy érmével díjat nyer a The Studio magazin pályázatán. 1910-ben hazatér. Ekkor ajánlja féltestvére, a Szociáldemokrata Pártban aktív szerepet betöltő Biró Dezső a párt figyelmébe mint plakátgrafikust. Első grafikusi sikerei a szociáldemokraták számára tervezett politikai plakátjai, amelyek a párt által szervezett nagygyűléseket és tömegtüntetéseket hirdették. Egyik főműve, a Népszava plakát, amelyen először használja a később sokszor átdolgozott jelképet, a vörös kalapácsos embert, 1912-ben készült. Ugyanebben az évben rendezett neki önálló kiállítást a Művészház, melyhez szintén maga tervez plakátot. A politikai megrendelések mellett számos kereskedelmi plakátot is tervez, a legismertebbek a „Dáma asszonyi ékességek” divat plakát, és a „Palma” cipősarok számára tervezett többféle terv. A Győrszentmártoni (pannonhalmi) Hentesárugyár számára is ekkortájt dolgozhatott, 1911–1915 körül. A Nemzeti Múzeum őriz egy Biró által erre a megrendelésre készített plakáttervet, amelyen azonos felirat felett egy tál húsáru látható, mögötte sok groteszk, vigyorgó, éhes arc. Ebből a tervből nem ismerünk elkészült plakátot. A szóban forgó plakáton a csíkos inget és nadrágot, fehér kötényt és sapkát viselő hentes mosolyogva lógatja a darálóba a malacokat. A gépből a másik oldalon jön ki a kész hurka, a lenti képmezőben a fekete alapon megjelenő fehér felirat alatt húsáruk halmai gyűlnek, balra lent egy disznózsíros bödön, rajta a győrszentmártoni gyár címkéje. A mű legfontosabb eszköze a humor, amely Biró sok más alkotására is jellemző, itt groteszk, kissé brutális formában jelenik meg, a malacok azonnali hurkává alakulásával. A vaskos tréfa hangnemére ráerősít a hentes kaján vigyora. Ehhez a hangnemhez illik a plakát élénk színvilága, amelyben a sárga-fekete kontraszt dominál. Az erős színek és a vastag, fekete kontúrok ritmusa dekoratívvá teszik a plakát kompozícióját. A plakát látványos alkotás, alkotója legjobb korszakából (1910–1919). Hazai közgyűjteményben nem ismert belőle példány. A plakát egyúttal a magyar gazdaságtörténet, az élelmiszeripar történetének emléke, mivel a pannonhalmi-győrszentmártoni húsipar történetéhez kapcsolódó ritka dokumentum. A plakát Julius Paul híres magángyűjteményéből való. Julius Paul (Temesvár, 1867 – Bécs, 1938) magyar származású, Bécsben élő kereskedő volt, aki elsősorban cigarettapapírral kereskedve alapozta meg vagyonát. 1900 és 1935 között gyűjtött plakátokat, ezzel megalapozva az egyik legismertebb és leggazdagabb, mintegy 3000 tételt számláló plakát-gyűjteményt, amely osztrák, német és magyar darabokat tartalmazott főként. A gyűjtemény kiemelt egysége volt Biró Mihály plakátjainak egy 130 darabos csoportja. Julius Paul két hónappal Ausztria német megszállása előtt hunyt el. Az elhunyt gyűjtő menekülni kényszerülő leszármazottaitól a gyűjteményt a náci állam 1939 őszén vásárolta meg egy antikváriumon keresztül. A plakátgyűjtemény ekkortól 70 éven át a bécsi Albertina múzeum gyűjteményének része volt. A 2008-ban lezárult restitúciós eljárást követően a gyűjteményt visszakapta a gyűjtő örököse, és a New York-i Swann Galleries-nél bocsátotta aukcióra. Ezen az árverésen keresztül került ismét Magyarországra ez a plakát is. A plakát, tekintettel magas művészi színvonalára és a magyar élelmiszeripar története szempontjából sajátos forrásértékére, valamint arra, hogy ez az egyetlen ismert, magyarországi közgyűjteményben nem fellelhető példánya, a 20. századi magyar képzőművészet kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan alkotása, illetve gazdaság- és nyomdászattörténeti forrása. |
|
|
|
|
|
