| MEGNEVEZÉS: |
Esterházy Pál nádor saját kezű aláírásával ellátott, latin nyelvű menlevél Dolinay Gábor részére. (Kelt: Kismarton, 1687. július 2.) |
| KOR: |
1687. július 2. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Kismarton |
| ANYAG: |
papír, viasz |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
magasság: 26.00 cm; szélesség: 38.50 cm; terjedelem: 1.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Menlevél (oltalomlevél, salvus conductus) Esterházy Pál papírfelzetes viaszpecsétjével, valamint a nádor kézjegyén kívül Benyovszky Mátyás titkár aláírásával.
Tartalma: Esterházy nádor hivatalos értesítése a Magyar Királyság és a Német-Római Császárság minden rangú és rendű állampolgárának, katonáknak, vámhelyek tisztviselőinek, hogy a bor eladásából származó adósság behajtása céljából a lengyelországi Tarnów városába utazó Dolinay Gábor védelem alatt áll. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti árverésen 2014 decemberében felbukkant irat gróf Esterházy Pál nádor oltalomlevele Dolinay Gábor részére, kelt Kismartonban, 1687. július 2-án. A latin nyelvű, Esterházy Pál kézjegyével és pecsétjével, valamint Benyovszky Mátyás titkár aláírásával ellátott dokumentumot a nádori hivatal állította ki. Típusa szerint salvus conductus, vagyis menlevél vagy oltalomlevél, azaz hivatalos állást betöltő, vagy különleges megbízatást teljesítő személy számára a védelmét garantáló hatóság által kiállított okmány. Az oltalom alatt álló személy megsértőjét, zaklatóját hűtlenség vádjával a törvény előtt felelősségre vonhatták. Az irat Esterházy nádor hivatalos értesítése a Magyar Királyság és Német-Római Császárság minden rangú és rendű állampolgárának, katonáknak, vámhelyek tisztviselőinek, hogy a bor eladásából származó adósság behajtása céljából a lengyelországi Tarnów városába utazó Dolinay Gábor védelem alatt áll. Kéri, hogy útja során ne háborgassák, számára minden segítséget megadjanak. Buda 1686-os bevételét követően nagy erőkkel folytatták a török kiűzését a Magyar Királyság területéről. A hadszíntérré változott országban reguláris és irreguláris fegyveres csapatok, martalócok garázdálkodtak. Az útra kelők mindennapos atrocitásoknak voltak kitéve. Sem életük, sem értékeik nem voltak biztonságban. 1685-től a Thököly birtokok jószágigazgatói tisztét ellátó Dolinaynak halaszthatatlan dolga akadt Lengyelországban. E levél birtokában nyugodtabb szívvel fogott bele fontos küldetése teljesítésébe, jóllehet gyanította, hogy az nem jelent teljes élet- és vagyonbiztosítást. A dokumentumban az szerepel, hogy a saját bora értékesítése során keletkezett tartozást szándékozik behajtani. Valójában azonban nem az ő pénzéről volt szó, hanem a Thököly–Rákóczi birtokokról kivitt borok áráról. Magától értetődően nem tárhatta fel az igazat Esterházy nádornak (aki egyébként Thököly sógora és politikai riválisa volt). A bennfentesek már akkoriban tudni vélték, mára pedig a feltárt források egyértelműsítették, hogy a hegyaljai borok lengyelországi exportja finanszírozta Thököly hadi vállalkozásainak költségét. A Dolinay család tagjai a történettudomány által alaposan feldolgozott történelmi korszak meghatározó családjainak (Rákócziak, Wesselényiek, Thökölyek) szolgálatában bizalmi funkciót töltöttek be, miközben a családról és 17. századi tevékenységéről semmilyen forrás nem ismert. Az iratban említett személyek, valamint események kiemelkedő köz-, vagy helytörténeti jelentőségűek, más korabeli forrásban nem szerepelnek. Az irat a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mely a 17. század magyar politika-, társadalom és gazdaságtörténetének más forrásból nem megismerhető, egyedi, családtörténeti vonatkozású adatokat is tartalmazó, nélkülözhetetlen levéltári forrása, és a kutatás előtt eddig ismeretlen, köztörténeti jelentőségű Dolinay család levéltárához tartozik. |
|
|
|
|
|
