MEGNEVEZÉS: |
Horthy Miklós egykori kormányzó és Dr. Töreky Géza nyugalmazott kúriai elnök levelezése és egyéb kapcsolódó iratok Horthy kormányzói lemondásáról, 1953 szeptember-október (5 db) |
KOR: |
1953 szeptember - október |
KELETKEZÉS HELYE: |
Estoril, Alpnachdorf |
ANYAG: |
papír |
TECHNIKA: |
tinta, kézírás, ceruza, töltőtoll |
MÉRET: |
|
LEÍRÁS: |
A védetté nyilvánított tárgyegyüttes elemei:
1) Horthy Miklós autográf, aláírt levele Dr. Töreky Gézának. Kelt: Estoril, [1953.] szeptember 25. 1 oldal, 26 x 20,3 cm. Hajtás nyomával, boríték nélkül;
2) Dr. Töreky Géza jogi véleménye. Ceruzával írt másolat, egy helyen eredeti, tollal írt betoldással. Kelt: Alpnachdorf, 1953. október 3. 3 oldal, hajtás nyomával;
3) Dr. Töreky Géza autográf, aláírt levele [Horthy Miklósnak] „Főméltóságú uram!” megszólítással. Kelt: Alpnachdorf, 1953. október 4. 3 oldal, hajtva;
4) Ismeretlen személy (vélhetően Dr. Méhes Ignác) jogi fejtegetése Horthy Miklós lemondásáról. Töltőtollal írt papír, két különböző kéz ceruzás és tollas betoldásaival. Hely és év nélkül. 4 oldal, hajtás nyomával;
5) Horthy Miklós „Kedves Géza” megszólítású autográf, aláírt levele. Kelt: Estoril, [1953.] október 14. 1 oldal, hajtás nyomával, boríték nélkül. |
JELZÉS: |
|
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti árverésen 2014 novemberében felbukkant tárgyegyüttes vitéz nagybányai Horthy Miklós (Kenderes, 1868 – Estoril, 1957) egykori kormányzó és Dr. Töreky Géza (Baja, 1873 – München, 1961) nyugalmazott kúriai elnök levelezése és egyéb kapcsolódó iratok Horthy kormányzói lemondásáról. 1953. szeptember 25-én Estorilban kelt levelében Horthy Miklós Zsitvay Tibor volt igazságügy-miniszteren keresztül arra kérte Töreky Géza nyugalmazott kúriai elnököt, hogy készítsen jogi szakvéleményt kormányzói lemondása, illetve lemondatása és Szálasi Ferenc miniszterelnöki kinevezése törvényességének kérésében. Horthy hosszan idézi levelében a Lakatos Géza miniszterelnök jelenlétében az Edmund Veesenmayer német birodalmi nagykövettel szóban közölteket, miszerint a papírt aláírja, mivel azonban kényszer hatása alatt cselekszik, ezért az jogilag érvénytelen, de csak így látja megmenthetőnek fia életét. Töreky Géza 1953. október 4-én kelt levelében közli Horthyval, hogy jogi szakvéleményét – melyet Zsitvay Tibor és Méhes Ignác kúriai bíró közreműködésével készített – mellékelten megküldi. A levél második recto oldalán található a jogi szakvélemény elkészítésének pontos menetét tartalmazó, Töreky Géza által készített leírás, mely szerint: Töreky Géza, Zsitvay Tibor és Méhes Ignác szóban megtárgyalták az adandó szakvélemény alapelveit, ez alapján Méhes Ignác készített egy tervezetet, amelyet Töreky és Zsitvay megtárgyaltak, átdolgoztak és Zsitvay írásba foglalta. Majd ez utóbbit még „átfésülve” lediktálta Töreky Gézának, mely példányt (tudniillik a Töreky Géza által írt végleges változatot) küldték el Horthynak. Mind a vélhetően Méhes Ignác által készített tervezet, mind a végleges szöveg másolatának legfőbb érve, hogy az aláírás aktusát az államfő nem szabad akaratából, hanem kényszer hatása alatt tette – és mint az Méhes tervezetében még szerepelt, hogy még a BTK. 77. és 80. §-a szerint is a kényszer hatása alatt elkövetett bűncselekmény mentesítésül szolgál – tehát államjogi szempontból sem eshet ez a körülmény más megítélés alá. A tervezetben szerepel, hogy a lemondó nyilatkozatot és Szálasi kinevezését a miniszterelnök ellenjegyezte, és az országtanács, valamint a parlament tudomásul vette. Töreky Géza a két világháború közötti igazságszolgáltatás egyik legismertebb alakja, 1921-től kúriai bíró, 1922-től a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék alelnöke, 1926-tól elnöke, 1934-től a Kúria másodelnöke, 1937 és 1944 között elnöke. Az ő tanácsa tárgyalta a frankhamisítási pert, és a rögtönítélő bíróság elnökeként ítélte halálra kommunista politikus Sallai Imrét és Fürst Sándort. Méhes Ignácot (Kocs, 1887 – Alpnachdorf, 1976) 1922-ben nevezték ki bíróvá, elsősorban Töreky Géza tanácsában működött, mint ítéletszerkesztő bíró, 1934-től a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék elnöke. Zsitvay Tibor (Pozsony, 1884 – Alpnachdorf, 1969) jogász, politikus, országgyűlési képviselő, 1926–1927 közt a Nemzetgyűlés (egykamarás parlament), 1927 és 1929 között a Képviselőház (kétkamarás parlament alsóháza) elnöke, 1929–1932 közt igazság-ügyminiszter. A Horthy Miklós által kért jogi szakvéleményt az emigrációban élő, a Horthy-rendszerben nagy befolyással rendelkező, tekintélyes jogászai készítették. A levélváltás az adattartalmán túl is jelentős, hiszen az megvilágítja a kormányzó tetteink lélektani hátterét is. A tárgyegyüttes a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mely a 20. századi magyar politika- és jogtörténet kutatása, Horthy Miklós kormányzó életútja, illetve a magyar történelem egyik legfontosabb közjogi aktusának tanulmányozása szempontjából máshonnan nem megismerhető, egyedi adatokat tartalmazó, nélkülözhetetlen levéltári forrás. |
|
|
|
|
|