| MEGNEVEZÉS: |
Burger Moises Jákob arany- és ezüstműves mesterlegény részére kiállított vándorkönyv, 1836-1841 |
| KOR: |
1836-1841 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Kassa, Ungvár, Pest, Bécs |
| ANYAG: |
papír, viasz |
| TECHNIKA: |
nyomtatott, tinta, kézírás, félbőr kötés |
| MÉRET: |
magasság: 18.50 cm; szélesség: 11.50 cm; terjedelem: 48.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Vándor-könyv. Wanderbuch. Utazó mester-legények számokra rendeltetett vándor-könyv, melly a’ nagy méltóságú Királyi Magyar Helytartó-Tanácsnak 1816-dik esztendőben 16. juliusban, 21080-dik szám alatt költ rendeléséhez képpest, készíttetett. Für reisende Handwerks-Gesellen eingerichtetes Wanderbuch, welches in Gemässheit der, von Einer Hochlöbl. Königlich-Ungarischen Statthalterey erlassenen Verordnung vom 16. July 1816, Nro. 21080 ausgesertigt wurde. Kaschau, gedruckt in der k.k. priv. Ellinger’schen Typographie, év nélkül.
5-17. oldalán német és héber nyelvű, ungvári, pesti és bécsi bejegyzésekkel, pecsétekkel, szakadt gerincű, korabeli félbőr kötésben.
A vándorkönyvet kiállította Cseh Mihály ungvári városi bíró 1836. december 14-én, mivel tulajdonosa 1833. december 29-én elvesztette az asztaloscéh által kiadott korábbi vándorkönyvét. Aláírva Ignaz Johann Demjanovich és Josef Szako céhmester, valamint Aron Bruk aranyműves mester által. Utóbbi egyúttal igazolja, hogy 8 hetet dolgozott nála Ungváron, amit tanúsít Johann Soltész főelöljáró és Emmerich Tavaczky helyettes céhjegyző, továbbá egy héber aláírású személy. A korábbi vándorkönyv elvesztését egy 1836. nov. 13-án kelt bécsi igazolás tanúsítja. Prágában 1836. december 31-1837. augusztus 20. közt kifogástalanul dolgozott (1837. augusztus 21.). Lünensteinnél kifogástalanul dolgozott 16 napot, ezt a Josephstadti magisztrátus igazolja (1837. szeptember 10.). Brünnben 1837. szeptember 13-1838. szeptember 25-ig híven és szorgalmasan dolgozott Adolph Mayer aranyművesnél (1838. szeptember 26.). Az 1840. március 19-én kelt igazolás szerint Bécsben több különböző mesternél híven, szorgosan és ügyesen dolgozott összesen egy évet két hónapot és két hetet (1840. március 19.). Ezt követően a vándorkönyv csak utazásairól szóló bejegyzéseket tartalmaz, útvonala: Altendorf (1840. augusztus 5.) – Biala (1840. augusztus 6.) – Gmünd (1840 augusztus 13.) – Bécs (1840. augusztus 15.) – Kassa (1841. február 28.) – Bécs (1841. március 24.). |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti árverésen 2013 októberében felbukkant dokumentum Burger Moises Jákob arany- és ezüstműves tanonc vándorkönyve, mely a Helytartótanács 1816. július 16-án kelt, 31080. számú rendelete alapján kiadott negyvennyolc oldalas nyomtatott könyv, 5–17. oldalán német és héber nyelvű kézírásos bejegyzésekkel. A bejegyzések szerint a vándorkönyv tulajdonosa, Burger Moises Jákob született Sátoraljaújhelyen, 17 éves, izraelita vallású, nőtlen, kinézete: fekete haj, barna szem, arányos orr, a többi testrésze is „közepes” méretű, szakálla, különleges ismertetőjegye nincs. A vándorkönyvet kiállította Cseh Mihály ungvári városi bíró 1836. december 14-én, mivel tulajdonosa 1833. december 29-én elvesztette az asztaloscéh által (amelyben aranyműves mesterek is fel vannak véve) kiadott korábbi vándorkönyvét. Aláírva Ignaz Johann Demjanovich és Josef Szako céhmester, valamint Aron Bruk aranyműves mester által. Utóbbi egyúttal igazolja, hogy 8 hetet dolgozott nála Ungváron, amit tanúsít Johann Soltész főelöljáró és Emmerich Tavaczky helyettes céhjegyző, továbbá egy héber aláírású személy. A korábbi vándorkönyv elvesztését egy 1836. november 13-án kelt bécsi igazolás tanúsítja. Prágában 1836. december 31. és 1837. augusztus 20. közt kifogástalanul dolgozott (1837. augusztus 21.). Lünensteinnél kifogástalanul dolgozott 16 napot, ezt a Josephstadti magisztrátus igazolja (1837. szeptember 10.). Brünnben 1837. szeptember 13-tól 1838. szeptember 25-ig híven és szorgalmasan dolgozott Adolph Mayer aranyművesnél (1838. szeptember 26.). Az 1840. március 19-én kelt igazolás szerint Bécsben több különböző mesternél híven, szorgosan és ügyesen dolgozott összesen egy évet két hónapot és két hetet (1840. március 19.). Ezt követően a vándorkönyv csak utazásairól szóló bejegyzéseket tartalmaz, útvonala: Altendorf (1840. augusztus 5.) – Biala (1840. augusztus 6.) – Gmünd (1840 augusztus 13.) – Bécs (1840. augusztus 15.) – Kassa (1841. február 28.) – Bécs (1841. március 24.). A magyar céh- és ipartörténet jelentős forrásértéket képviselő dokumentumai a vándorkönyvek, melyek a mesterséget kitanuló legény más mestereknél eltöltött tanulmányait igazolták. A céhes hagyományoknak megfelelően ez általában nemzetközi tapasztalatokat is jelentett, mivel bizonyos szakmákban elengedhetetlen volt a – nagy szakértelmet képviselő – német nyelvterületen történő tanulás, még akkor is, ha ez az Osztrák Birodalom határain belül történt. A tárgyalt dokumentum még egy érdekessége, hogy a legény izraelita vallású („Religion: hebrer”) volt – viszonylag ritka a magyar céhes ipar történetében, hogy zsidó vallású személyek céhek tagjai lettek volna. Ebben az időszakban a magyar fémművesség, különösen az arany- és ezüstművesség kevésbé volt szervezett más szakmákhoz képest, ezt az is igazolja, hogy az ungvári aranyművesek az asztalosokkal alkottak egy céhet. Különösen informatív forrás Burger Moises Jákob képzettségéről ez a vándorkönyv, mivel vallását, születési helyét a vándorlásai során útba ejtett városokat tekintve következtethetünk arra, hogy héberül, jiddisül, magyarul és – az ipar szaknyelvéből kiindulva – németül is tudott, emellett az sem zárható ki, hogy Prágában még a cseh nyelv bizonyos fokú ismeretét is elsajátította. A Magyar Nemzeti Levéltár Céhiratok Gyűjteményében (R 276) egyetlen aranyművesekkel kapcsolatos forrás (mesterlevél, vándorkönyv stb.) sem található, és a többi magyarországi közgyűjteményben is csak szórványosan találhatók iratok az aranyművességgel kapcsolatban. A vándorkönyv a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mely a 19. század magyar ipar- és céhtörténetének, valamint társadalom és gazdaságtörténetének más forrásból nem megismerhető, egyedi adatokat is tartalmazó, nélkülözhetetlen levéltári forrása. |
|
|
|
|
|
