| MEGNEVEZÉS: |
Háromkirályok imádása |
| KOR: |
16. század második fele |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
diófa |
| TECHNIKA: |
faragott |
| MÉRET: |
magasság: 50.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Középen Mária ülő alakja, jobb térdén a gyermek Jézussal, aki előtt lábát érintve térdepel az egyik király. Mária két oldalán a másik két király álló alakja látható, kezükben tartva ajándékukat. Helyenként festét nyomai figyelhetők meg. (Hátoldalon árverési csarnok raglap.) |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Az Ismeretlen flamand szobrász által, a 16. század második felében készített dombormű 2021 júniusában a – később az eljárásban szakértőként is közreműködő – Szépművészeti Múzeum javaslataként került a Műtárgyfelügyelet látókörébe. A diófából faragott tárgyon helyenként festés nyomai figyelhetők meg. Korábban vélhetően egy liturgikus vagy devóciós célú szobrászati együttes részét képezhette. A műkereskedelemben felbukkanó műtárgyaknál a mű eredeti funkciója sokszor nehezen meghatározható, mivel az esetek többségében a műalkotások egy nagyobb együttesből kiválva, egyedileg kerülnek a piacra. Itt is ez valószínűsíthető. A szobrászat és a metszetkultúra összefonódása figyelhető meg az alkotáson. A szobrászok mindig is szívesen használtak metszeteket domborművek és szobrok elkészítéséhez. E dombormű előképének Jan Sadeler (1550-1600) metszete (Három királyok imádása, Marten de Vos után, 1581) tekinthető. A Jan Sadeler és Marten de Vos metszeteihez való kapcsolódás erősíti, hogy a dombormű készítője is flamand volt. A tárgyon a metszetnek csak egy jelenete tűnik fel, ami egy bevett ábrázolási szokás volt a műfajok eltérő jellegéből adódóan. A metszettől eltérően a szobrász a napkeleti bölcseket karakteres, egyénített arcokkal faragta ki, törekedve az alakok jellegzetes portrészerű megformálására, néhol igen bravúros faragással elérve ezt. A mű 16. század második felére történő datálását a plasztikus részletformák mellett a kompozíció egésze is megerősíti. A tárgynak dokumentált magyarországi származástörténete van. 1930-ban egy jelentős egyházművészeti kiállításon az Iparművészeti Múzeumban még 16. századi spanyol alkotásként szerepelt. Az Ernst Múzeum aukciós kiállításán 1935-ben már flamand műként árverezték, és fel volt tüntetve a gyűjtő, Faragó Ödön neve is. Később, 2006-tól Nagyházi Csaba galériatulajdonos és gyűjtő birtokába került. 2008-ban az Iparművészeti Múzeumban, majd 2013-ban a Budapesti Történeti Múzeumban is kiállították. A Faragó Ödön (1869-1935) iparművészeti gyűjteményét bemutató tanulmány is közölte 2013-ban. Faragó Ödön jelentősége kiemelendő a tárgy kapcsán. A magyar historizmus és szecesszió szellemében alkotó iparművész és műgyűjtő volt a századfordulón. Elsősorban bútorokat, iparművészeti alkotásokat és keleti szőnyegeket gyűjtött. 1935-ben halt meg, majd az örökösei bocsátották árverésre a gyűjteményét, melynek nagy része elkallódott, részben pedig magyar gyűjtőkhöz vagy külföldre került. A dombormű egy évszázaddal korábbi neves magyar gyűjtő és iparművész gyűjteményéből származik, majd később is elismert magángyűjtemények része volt, így igen jelentős magyarországi provenienciával rendelkezik, és közel száz éve a szakkutatás és a nyilvánosság által is ismert és nyilvántartott darab. Az elmúlt évtizedekben, nagyobb magyar múzeumokban megrendezett kiállítási bemutatásai is alátámasztják jelentőségét, valamint az, hogy a hazai emlékállományban ritkaságnak számító 1800 előtti flamand szobrászati alkotás. Dokumentált magyarországi származástörténetére, és a Magyarországon felellhető hasonló korú flamand művek ritkaságára tekintettel a dombormű, a magyar és egyetemes kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan képzőművészeti alkotásának tekinthető. |
|
|
|
|
|
