MEGNEVEZÉS: |
Gilétfi (Zsámboki) Miklós nádor oklevele. (Kelt: 1347. június 15.) |
KOR: |
1347. június 15. |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
ANYAG: |
pergamen, viasz |
TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
MÉRET: |
|
LEÍRÁS: |
Pergamenoklevél, függő nádori viaszpecséttel. Az oklevél állapota hibátlan, a viaszpecsét kissé kopott, de sérülésmentes. A pecsétet tartó függesztőzsinór megmaradt.
Tartalma: Miklós nádor tudatja, hogy az általa június 11-én Gömör és Torna megyének tartott megyegyűlésen Malah-i János fia Cynegének nevezett Miklós mester bemutatta Drugeth Vilmos nádor 1341. évi és Miklós nádor 1343. évi oklevelét. Miklós kérte, hogy a nádor a fentiek alapján erősítse meg, hogy a Vilmos nádor oklevelében leírtak szerint Izsák fiai 15 évvel azelőtt, április 18-án (sabb. prox. a. fest. beati Georgii mart. cuius tunc quintadecima preteriisset anuualis) betörtek a Malahban lévő Szent Erzsébet templomba és az ott őrzött – nemzetsége szabadságait és birtokjogait tanúsító okleveleket, köztük azt az oklevelet, mely szerint Izsák fia Jánostól zálogba vette a Malah-ban fekvő földjét, valamint az egyéb értékeit tartalmazó – ládáját feltörték, az abban talált tárgyakat mind elvitték. Miklós kérésére a szolgabírák és az esküdtek a fentieket tanúsítandó a szent keresztre és a király és koronája iránti hűségükre az esküt letették. |
JELZÉS: |
|
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti árverésen 2015 áprilisában felbukkant irat Gilétfi (Zsámboki) Miklós nádor 1347. június 15-én kelt oklevele, melyben Miklós nádor tudatja, hogy az általa június 11-én, Gömör és Torna megyék megyegyűlésén Malah-i János fia Cynegének nevezett Miklós mester bemutatta Drugeth Vilmos nádor 1341. évi és Miklós nádor 1343. évi oklevelét. Malah-i János fia Cynege Miklós kérte, hogy a nádor a fentiek alapján erősítse meg, hogy a Vilmos nádor oklevelében leírtak szerint Izsák fiai (János, István, Mihály, György, Pál, Gergely, Adorján) 15 évvel azelőtt, április 18-án (sabbato proximo aante festum beati Georgii martiris cuius tunc quintadecima preteriisset annualis) betörtek a Malahban lévő Szent Erzsébet templomba, és az ott őrzött – nemzetsége szabadságait és birtokjogait tanúsító okleveleket, köztük azt az oklevelet, mely szerint Izsák fia Jánostól zálogba vette a Malahban fekvő földjét, valamint az egyéb értékeit tartalmazó – ládáját feltörték, az abban talált tárgyakat mind elvitték. Miklós kérésére a szolgabírák és az esküdtek a fentieket tanúsítandó a szent keresztre és a király és koronája iránti hűségükre az esküt letették. Az oklevél család- és birtoktörténeti jelentőségén túl jogtörténeti vonatkozásában is ritka dokumentum. A középkori hatalmaskodás tipikusnak mondható esete ugyanis, hogy Izsák fiai 1327. április 18-án betörtek a Szent Erzsébet templomba, és elvitték Cynege Miklós és nemzetsége minden értékét, melyet ott őrzött. A történet érdekessége, hogy először egy 1341-ben kelt nádori oklevél, vagyis 14 évvel későbbi irat rögzíti a történteket egy Gömör és Torna vármegyéknek tartott megyegyűlésen. A panaszos, az 1342-ben meghalt Drugeth Vilmos nádor hivatali utódja, Gilétfi Miklós nádor előtt is megerősítteti 1343 szeptemberében a megyegyűlésen a két évvel korábban elhangzottakat. A tárgyalt oklevelek újabb megerősítése és egyben az első eredetiben fennmaradt dokumentuma a két előző oklevélnek a szóban forgó irat, mely szerint az 1327-ben történteket a megyegyűlésen a szolgabírák és esküdt ülnökök a szent keresztre és a király, valamint a szent korona iránti hűségükre megesküdtek a fentiek valóságtartalmáról. Az oklevélnek ez a mozzanata külön érdekes, mert korai példája annak, hogy nemcsak a király iránti, hanem a szent korona iránti hűségre tették le az esküt. A per azonban nem fejeződött be 1347-ben, mert 1364-ben egy eredetiben fennmaradt oklevélben Kont Miklós nádor előtt – ugyancsak Gömör és Torna megyék megyegyűlésén – Cynege Miklós fia Jakab kérte a korábbiak megerősítését (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár [MNL OL], levéltári jelzet: DL 98296.). A szövevényes per végül 1368-ban zárult le, mely az időközben elhunyt Miklós fia Jakab testvére, István győzelmével zárult (MNL OL jelzete: DL 57091.). Az oklevél a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mely a 14. század magyar társadalom-, gazdaság- és jogtörténetének más forrásból nem megismerhető, egyedi adatokat is tartalmazó, valamint a történeti segédtudományok és a középkori hivatali írásbeliség kutatásának nélkülözhetetlen levéltári forrása. |
|
|
|
|
|