| MEGNEVEZÉS: |
I. Ferenc József által adományozott nemesség-, előnév- és címeradomány Ramassetter Vince és családja részére. (Kelt: Schönbrunn, 1874. október 6.) |
| KOR: |
1874. október 6. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Schönbrunn |
| ANYAG: |
pergamenpapír, viasz, réz, fa |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás, festett, egészbőr kötés, dombornyomott, aranyozott |
| MÉRET: |
terjedelem: 7.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
I. Ferenc József magyar király és báró Wenckheim Béla király személye körüli miniszter autográf aláírásával. Címerfestménnyel és címerleírással. Aranyzsinórral átfűzött, aranyozott, dombornyomott bőrkötésben, rajta elől középen ligatúrás FRV monogrammal, a kötéstábla sarkain áttört réz rátétdíszekkel, réztokban lévő függő viaszpecséttel, zöld bőrborítású, rézcsatos fatokban.
Tartalma: Ferenc József király Ramassetter Vince („Vincze”), zala megyei földbirtokost, a Ferenc József rend lovagját, annak az uralkodó iránti hűségét, a közjó, népnevelés, gazdászat és a közügyek előmozdítása körül szerzett érdemeit elismerve, felségétől, született Kompanik Zsófiától származó mindkét nembeli gyermekeivel együtt a „fehérkőaljai” előnév, és a szövegben is leírt címer használata mellett Magyarország nemeseinek sorába emeli. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A címeres levél 2014 őszén egy társhatósági megkeresés révén került a Műtárgyfelügyeleti Iroda látókörébe. A Ferenc József magyar király (1848–1916) által kiadott magyar nemesség-, előnév- és címeradomány Ramassetter Vince részére, címerfestménnyel és címerleírással, függőpecséttel, kelt: Schönbrunn, 1874. október 6., a kiegyezés utáni korszak tipikus magyar címeres nemeslevelei közé tartozik. Vörös bőrrel borított, ornamentikus réz sarokveretekkel ellátott, az adományos monogramjával (F[ehérkőaljai] R[amassetter] V[ince]) díszített könyv alakjában, a jogbiztosító iratok esetében kötelező módon pergamenre írva adták ki, az uralkodó ráfüggesztett magyar királyi pecsétjével megerősítve. Az irat kiállítása a Ferenc József idején bevett igen gazdag díszítéssel és látványos, színes kalligráfiával történt. Minden – egymástól a festések védelmére selyempapír lapokkal elválasztott – oldalt gazdag, arany festékkel megfestett növényi díszítmények kereteznek, amelyek között az oldalak tetején a Magyar Királyság (az első oldalon a Habsburg-Lotharingiai-ház kiscímerével kiegészített) kiscímere, az első két oldalon Erdély címere, valamint Horvátország, Szlavónia és Dalmácia egyesített címere, a harmadik oldal bal felső sarkában pedig Fiume címere látható. Az eredeti, zöld bőrborítású, rézkapcsokkal ellátott, bélelt fatokjában tárolt oklevél korának megfelelő, gyakorlatilag sértetlen állapotban maradt ránk. A magyar nyelvű, a megszokott formulákból építkező szöveg szerint Ferenc József király Ramassetter Vince Zala megyei földbirtokost, a Ferenc József-rend lovagját hűségéért és „a közjó, népnevelés, gazdászat és a közügyek előmozdítása körül” kifejtett tevékenységéért a feleségétől, Kompanik Zsófiától származó utódaival együtt a „fehérkőaljai” előnév és a szövegben is leírt címer használata mellett 1873. április 17-én kelt döntésével Magyarország nemeseinek sorába emelte. A családnak adományozott címer a következő: kék pajzsban két arany méhtől kísért fekete fogaskerékkel megrakott arany pólya, felette zöld leveles szőlőfürt, alatta zöld hármasdomb mögül felkelő naparc; a koronás pántos sisakon növekvő, jobb markában zöld leveles szőlőförtöt markoló arany oroszlán ágaskodik; a sisaktakarók kék–arany színűek. A címer meg is van festve az 1867-től az 1910-es évekig szokásos helyen, az oklevél közepén. Ez a címer a kék mezőben ábrázolt zöld címerábrákkal szigorúan véve vét a heraldikai színszabály (tudni illik, hogy fémre fém és színre szín nem kerülhet) ellen, de ez megmagyarázható úgy, hogy a szőlőfürt és a hármasdomb a kivételnek tekintett természetes ábrázolásban látható, ami a magyar heraldikának évszázadok óta jellemzője. Az oklevelet a király saját kezű, az utolsó oldalon a szöveg alatt látható aláírásával hitelesítette, ugyanott jobboldalt az akkori király személye körüli miniszter, báró Wenckheim Béla ellenjegyezte, végül Wolf János, a király személye körüli magyar királyi minisztérium segédhivatali aligazgatója a 2605/1873 iktatószámon annak rendje és módja szerint beiktatta a Királyi Könyvekbe (lásd MNL OL K 19 – 68. köt. – 179–181. p.). A MNL Országos Levéltárában a nyilvántartások alapján a fehérkőaljai Ramassetter családnak a Királyi Könyveken és a nemesítéssel kapcsolatos ügyintézés iratain (lásd MNL OL K 21 –1874/6300) kívül nem található iratanyaga, illetve az alapvető családtörténeti szakirodalmi tételek sem említik a családot. A Ramassetter vagy Ramasetter család német területről érkezett Magyarországra a 18–19. század fordulóján, majd Zala megyében telepedett le. Az adományos, Ramassetter Vince 1806. február 8-án született Sümegen, ahol aztán igen különböző tevékenységeket űzött: foglalkozott kékfestéssel, papírgyártással, s nem utolsósorban – sümegi, badacsonyi és somlyói szőlőbirtokain – bortermeléssel és borkereskedéssel. 1848-ban Sümeg város polgármesterévé is megválasztották, 1848–1849-ben pedig bíróként tagja volt a sümegi kerületi törvényszéknek. Kompanik Zsófiával kötött házasságából két gyermeke született, de egyikük sem érte meg a felnőttkort. Sümeg köz-és kulturális életében mindketten fontos szerepet vállaltak, Ramassetter Vince emlékét Sümegen ma szobor (Istók János, 1907) és a róla elnevezett iskola is őrzi. Több történeti munka is született róla (lásd Éles Károly: Ramasetter Vincze emlékezete. Sümeg, 1908.; Egerszegi Ferenc: A Ramassetter család. Sümeg, Sümegi Fórum Alapítvány – Sümegi Városi Múzeum, 1998. (Múzeumi füzetek 8.)). Ramasetter Vince címereslevele a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mert az a 19. századi magyar társadalom-, család-, művelődés- és művészettörténet, valamint Sümeg város helytörténete egyedi adatokat tartalmazó, nélkülözhetetlen levéltári forrása. |
|
|
|
|
|
