| MEGNEVEZÉS: |
Római sírkő töredékek (2 db) |
| KOR: |
Kr. u. 2. század közepe - 3. század eleje |
KELETKEZÉS HELYE: |
Dacia (provincia) (?), Pannonia (provincia) (?) |
| ANYAG: |
mészkő |
| TECHNIKA: |
faragott |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
A római kori Pannonia provincia, a mai Dunántúl területéről származó régészeti leletek.
A védetté nyilvánított tárgyegyüttes elemei:
1) Római sírkő töredék (sírsztélé töredék, Kr. u. 2. század közepe - 3. század eleje) (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 305469);
2) Római sírkő töredék (sírsztélé töredék, Kr. u. 2. század közepe - 3. század eleje) (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 321487). |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A sírkőtöredék két darabja 2006. májusában a világhálón bukkant fel magyar aukciós portálon. A feliratos- és képmező kialakítási módja és a kőemlék vastagsága csak a római kori síremlékek egy fajtájára, a sírsztélékre jellemző. Az elhunytak személyi adatait tartalmazó feliratos rész az idők folyamán letörött az egyik töredékről, de a Kr. u. 2. század elejétől általánosan elterjedt D(is) M(anibus) (a halotti szellemeknek)formula hozzávetőleg datálja az emléket. A faragványok szobrászati jellegzetességei és a betűk kialakítása alapján a kora a Kr. u. 2. század végére, 3. század elejére tehető. A fenti töredéken a D M formula felett a domborműves képmezőben egy férfi és egy nő mellképe látszik, mellettük leomló ruharedő, és feltehetőleg még egy vagy több alak volt kifaragva. A tárgyegyüttes másik kőtöredékén különleges ábrázolás fedezhető fel: három párka, kezükben attribútumaikkal az orsóval és a guzsallyal. Az egyetlen síremlékhez tartozó két töredék jelentőségét elsősorban ez a jelenet adja. Az emberi élet és sors fonalát szövő párkák ábrázolása ugyanis példa nélkül áll a mitológiai jelenetekben gazdag pannoniai és daciai síremlékek között. Kijelenthető tehát, hogy a fenti kőemlékeken található a párkák első ismert helyi ábrázolása, amely jelentősen gazdagítja a szepulchrális többletjelentéssel bíró sírreliefek repertoárját. Az ábrázolás minősége ugyancsak felülmúlja az átlagos, helyben készült reliefeket, ami arra enged következtetni, hogy a korábban összetartozó sírsztélé két darabja jól képzett, gyakorlott és iskolázott kőfaragó keze munkája. Ilyen mestereket azonban csak a városok lakossága tudott megrendeléseivel eltartani, ezt egybevetve a kőemlékek geológiai vizsgálatával kijelenthető, hogy a kőbányák közelsége miatt készítési helyként az egykori Scarbantia (Sopron), ill. Aquincum (Óbuda) jöhet leginkább számításba. A két kőtöredék kifinomult művészi kvalitása és a pannóniai emlékanyagban való ritkasága miatt a kulturális örökség kiemelkedő, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
