| MEGNEVEZÉS: |
Tisza István levele Szél Kálmánhoz "Nagytiszteletű Uram" megszólítással. (Kelt: Budapest, 1904. június 2.) |
| KOR: |
1904. június 2. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Budapest |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
terjedelem: 2.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
„Magyar Királyi Ministerelnök” fejléces papíron. Hozzá tartozik: „Nagytiszteletű Széll Kálmán úrnak Nagyszalonta” címzésű boríték.
Tartalma: értesíti az esperest, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a miniszterelnök közbenjárása ellenére nem Csík Sándor simonyifalvai tanítót nevezte ki az állami elemi iskola igazgatójául, hanem Zimmer Mártont, mivel az iskola az államosítás előtt római katolikus volt, ezért szokásjog szerint ugyanolyan felekezetű igazgatót kell kinevezni. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Gróf Tisza István (Pest, 1861 – Budapest, 1918) „Magyar Királyi Ministerelnök” fejléces papíron tintával írt, 1904. június 2-án kelt levelében – melyhez egy „Nagytiszteletű Széll Kálmán úrnak Nagyszalonta” címzésű boríték tartozik – értesíti a címzett esperest, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter az ő közbenjárása ellenére sem az általa támogatott személyt nevezte ki. A miniszterelnök ugyanis Csík Sándor simonyifalvai tanítót ajánlotta az állami elemi iskola igazgatójául, és nem a végül kinevezett Zimmer Mártont. Mivel az iskola az államosítás előtt római katolikus volt, ezért szokásjog szerint ugyanolyan felekezetű igazgatót, Zimmer Mártont kellett kinevezni. A levél, illetve a boríték címzésén Széll Kálmán alakú név áll, vélhetőleg a Szél Kálmán esperessel rokon Széll Kálmán politikus (1875-1878 közt pénzügyminiszter, 1899-1903 közt miniszterelnök) nevének analógiájára. A Szél~Széll névalakok közül az esperessel kapcsolatban mindenképp az előbbi (Szél) tekinthető helyesnek. A levélből kitűnik, hogy Tisza István miniszterelnökként igyekezett elérni, hogy a helyi református tanítót, Csík Sándort nevezze ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter az iskola igazgatójává. Maga az informális tájékoztatás ténye jelzi, hogy a miniszterelnök – aki egyben a helyi református egyházmegye gondnoka is volt – és az esperes informálisan egyeztettek a kérdésről. Érdekesebb azonban az a tény, hogy Berzeviczy Albert (Berzevice, 1853 – Budapest, 1936) vallás- és közoktatásügyi miniszter a miniszterelnök közbenjárására sem volt hajlandó kinevezni a miniszterelnök által pártfogolt személyt, még egy ilyen kis jelentőséggel bíró ügyben sem. A levél tehát politikatörténeti szempontból is fontos dokumentum, mert rávilágít arra, hogy bár a miniszterelnök támogat valakit, de a kinevezésről a vallás- és közoktatásügyi miniszter mégis ettől eltérően dönt. A miniszterelnök és a miniszter közötti politikai kapcsolat alakulására, az ilyen jellegű viszonyokra vonatkozóan ebből az időszakból kevesebb írásos forrás áll rendelkezésünkre. A korábbi időszakból több ilyet ismerünk, mert akkor a közlekedés és az érintkezés nehézkesebb volt, ezért az ilyen jellegű közbenjárások is írásban történtek. Gróf Tisza István az egyházi függelmi viszonyok miatt tájékoztatta Szél Kálmánt, ugyanis az egyházkerületben a miniszterelnök volt a világi elnök, Szél Kálmán pedig az esperes. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) iratanyaga mind az 1945-ös, mind az 1956-os tűzvészben súlyosan sérült – az 1867-1919 közti VKM iratok gyakorlatilag teljesen megsemmisültek –, így további tények feltárása nem lehetséges, a kinevezéssel kapcsolatos minisztériumon belüli ügyintézés nem rekonstruálható. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található P 2257-728. jelzeten a Szél család levéltárának fondtöredéke, melybe proveniencia szerint e levél is tartozna. A levél a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mert az a 20. századi magyar politika-, közigazgatás-, egyház- és oktatástörténet, valamint Nagyszalonta és az Arad megyei Simonyifalva helytörténete egyedi adatokat tartalmazó, nélkülözhetetlen levéltári forrása. |
|
|
|
|
|
