| MEGNEVEZÉS: |
Karinthy Frigyes "Akrobat-ó!" című írásának autográf kézirata |
| KOR: |
|
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
magasság: 21.50 cm; szélesség: 17.00 cm; terjedelem: 5.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Keltezés nélkül, javításokkal, kihúzásokkal. Az utolsó levél hátoldalán nyomdai utasítás: "2 levonatot kérek reggelre!". Publikálatlan, az 1929-ben közölt szöveghez képest jelentős eltérésekkel. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti árverésen 2014 decemberében felbukkant irat Karinthy Frigyes (Budapest, 1887 – Siófok, 1938) „Akrobat-ó!” című írásának autográf kézirata. Az öt, fekete tintával beírt folió minden kétséget kizáróan Karinthy Frigyes autográf, mely felbukkanásáig a kutatás számára ismeretlen volt. A tárca – az oldalakra rájegyzett nyomdai utasítások alapján – minden bizonnyal folyóiratközlés céljából készült, de eddigi ismereteink szerint az vagy nem történt meg, vagy máig is lappang. Elsőként e szöveg cím és jelentős eltéréseket mutató szövegvariánsa a „Minden másképpen van, Ötvenkét vasárnap” című, a Karinthy műveit kiadó Athenaeum gondozásában jelent meg 1929-ben „Akroba-at! Diploma-at! – Ó!” címmel. Ez a szövegváltozat jelentős eltéréseket mutat a kézirattal összevetve, hozzávetőleg a szövegek harmada jelentősen különbözik. Ezt az 1929-es szövegváltozatot vették át a későbbi kiadások is, így az 1964-es, a Szépirodalmi Kiadó által közzétett „Hátrálva a világ körül”, és a szintén a Szépirodalmi Kiadónál 1980-ban megjelent „Címszavak a Nagy Enciklopédiához” első kötete is. A szöveg maga is rendkívül érdekes. Charles Robert Richet (Párizs, 1850 – Párizs, 1935) „L’homme stupide”, azaz „Ostoba ember” című, 1919-ben megjelent kötetéhez fűzött reflexióit Karinthy egy, a húszas évek elején az Orfeumban szereplő Rivels nevű bohóc nagy sikert elért produkciójával, illetve annak automatikus gesztusaival tükrözteti. E szokatlan asszociációval azt a kérdést feszegeti, hogy vajon az emberi döntések mögött mekkora a kényszerítőerő, s a civilizáció, a szocializáció nem terhelte-e meg az emberi pszichét és személyiséget – tekintettel az igazodási kényszerre – olyan klisékkel, amelyek végső soron ésszerűtlen, oktalan döntésekhez vezetnek. Karinthy nem véletlenül utal többször a háború tényére a szövegben. Az író nyilvánvalóan ezt a traumát próbálja kiírni e textusában is magából, amely egyébként egész Európa kortárs értelmiségét ekkoriban foglalkoztatta. Karinthy szövege mind tartalma miatt, mind filológiai szempontból fontos. Az életművét feltáró szövegkiadások a hagyaték javarészének elpusztulása miatt a szerzői autográfokat nélkülözni kényszerültek, a közgyűjteményekben is rendkívül kevés szövege maradt fenn. A folyóiratok e szempontú feltárása is részleges csupán. A szóban forgó dokumentum a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mert az a nyomtatásban megjelenttől jelentős mértékben eltérő és részben publikálatlan szöveget tartalmazó irodalmi kéziratként Karinthy Frigyes életműve és a 20. század magyar irodalomtörténetének kutatása szempontjából nélkülözhetetlen, ritka forrás, melynek megőrzése és hozzáférésének biztosítása közérdek. |
|
|
|
|
|
