| MEGNEVEZÉS: |
I. Ferenc József magyar király által kiadott magyar nemesség-, előnév- és címerátruházó, illetve névváltoztató oklevél Milch György és Zsuzsanna részére. (Kelt: Bécs, 1914. május 25.) |
| KOR: |
1914. május 25. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Bécs |
| ANYAG: |
pergamen, viasz, fa |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta, festett, egészbőr kötés, aranyozott |
| MÉRET: |
terjedelem: 7.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Címerfestménnyel és címerleírással, aranyzsinóron függő, fémtokos, vörös viaszpecséttel, I. Ferenc József magyar király saját kezű aláírásával és a király személye körüli miniszter, báró rajeczi Burián István ellenjegyzésével. Díszesen aranyozott, vaknyomásos, aranyzsinórral fűzött, vörös egészbőr kötésben, eredeti, zöld bőrrel borított, rézkapcsokkal ellátott, bélelt fatokban.
Tartalma: Ferenc József király nemes boglári Simon Jakab udvari tanácsos, a budapesti áru- és értéktőzsde alelnöke hűségéért és „közgazdasági téren” tett szolgálataiért annak magyar nemességét, előnevét és címerét a „Simon-Milch” kettős vezetéknév használatának engedélyezése mellett unokáira, Milch Györgyre és Zsuzsannára ruházta. |
| JELZÉS: |
a címerfestmény alatt jobbra lent: Krahl E |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2015 áprilisában felbukkant irat I. (Habsburg) Ferenc József magyar király (Bécs, 1830 – Bécs, 1916) által kiadott magyar nemesség-, előnév- és címerátruházó, illetve névváltoztató oklevél Milch György és Zsuzsanna részére, címerfestménnyel és címerleírással, függőpecséttel, kelt Bécsben 1914. május 25-én. Külalakjában a kiegyezés utáni korszak tipikus magyar címeres nemeslevelei közé tartozik. Vörös egészbőr kötésű, arany vaknyomásos ornamentikával és a Magyar Királyság középcímerével díszített könyv alakjában, a jogbiztosító iratok esetében kötelező módon pergamenre írva adták ki, az uralkodó arany zsinóron ráfüggesztett, fémtokos magyar királyi pecsétjével megerősítve. Az irat kiállítása a Ferenc József idején bevett szép díszítéssel és rendkívül igényes kalligráfiával történt. Minden – egymástól a festések védelmére selyempapír-lapokkal elválasztott – oldalon széles arany keret látható, sarkaiban növényi díszítményekkel. Az első szöveges lap tetején cserfa- és olajágaktól kísérve szintén a magyar középcímer látható, itt színes ábrázolásban. Az eredeti, zöld bőrrel borított, rézkapcsokkal ellátott, bélelt fatokjában tárolt oklevél korának megfelelő, gyakorlatilag kifogástalan állapotban maradt ránk, leszámítva a pecsétlenyomat szélein látható jelentéktelen töredezettséget. A magyar nyelvű, a megszokott formulákból építkező szöveg egy aránylag ritka adománytípust ír le: eszerint Ferenc József király nemes boglári Simon Jakab udvari tanácsos, a budapesti áru- és értéktőzsde alelnöke hűségéért és „közgazdasági téren” tett szolgálataiért annak magyar nemességét, előnevét és címerét a „Simon-Milch” kettős vezetéknév használatának engedélyezése mellett unokáira, Milch Györgyre és Zsuzsannára ruházta. A családnak adományozott címer a következő: vágott, felül kék, alul vörössel és arannyal hasított pajzs felső mezejében hullámokon úszó háromárbocos vitorlás, melynek középső vitorláin a B, S és J betűk láthatók, hátsó árbocán a magyar zászló leng, alsó első mezejében zöld pázsiton fehér ruhában, lila lepellel, jobbjában karddal, baljában mérleggel a bekötött szemű Iustitia áll, a hátsó mezőben pedig egy két arany rózsa között egy arany hatágú csillaggal megrakott zöld harántpólya látható; a koronás pántos sisakból jobbjában írótollat, baljában három arany búzakalászt tartó arany oroszlán nő ki; sisaktakarók: kék–ezüst. A címert Ernst August Krahl (Drezda, 1858 – Bécs, 1926) udvari címerfestő meg is festette a nemrégen újra használatba vett hagyományos helyen, az oklevél elején. Ez a címer a vörös mezőben ábrázolt zöld pázsittal szigorúan véve vét a heraldikai színszabály (tudniillik hogy fémre fém és színre szín nem kerülhet) ellen, de ez megmagyarázható úgy, hogy a hármasdomb és a kígyó a kivételnek tekintett természetes ábrázolásban látható, ami a magyar heraldikának évszázadok óta jellemzője. Az oklevelet a király saját kezű, az utolsó oldalon a szöveg alatt látható aláírásával hitelesítette, ugyanott jobboldalt az akkori király személye körüli miniszter, báró rajeczi Burián István ellenjegyezte, végül Ulrich Mihály, a király személye körüli magyar királyi minisztérium segédhivatali főigazgatója az 1613/1914 eln. iktatószámon 1914. július 23-án Bécsben beiktatta a Királyi Könyvekbe. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában a nyilvántartások alapján a boglári Simon, illetve a boglári Simon-Milch családnak a Királyi Könyveken és a nemesítéssel kapcsolatos ügyintézés iratain kívül nem található iratanyaga. Az alapvető családtörténeti szakirodalomból csak Kempelen Béla ismeri a családot, amit a nemesítés késői időpontja indokol. Simon Jakab (1847–1918) eredetileg vaskereskedő volt, s végül igen sokra vitte a magyar gazdasági és pénzügyi életben: a budapesti Áru- és Értéktőzsde alelnöke, a magyar áruforgalmi statisztikai értékmegállapító bizottság szakosztály-elnöke, az Adria Tengerhajózási Rt., az Erzsébet gőzmalom, a Magyar Keleti Tengerhajózási Rt., a Teudloff–Dittrich Gépgyár Rt. és a Gresham Biztosító Társaság igazgatósági tagja, a Kereskedelmi Bank felügyelőbizottsági tagja és a balatonboglári takarékpénztár elnöke, valamint Budapest törvényhatósági bizottságában a közraktári és szépművészeti bizottságok tagja is volt. Tevékenységért több rangos kitüntetést is kapott: udvari tanácsos lett, a Koronás Arany Érdemkereszt (kereskedelmi téren szerzett érdemeiért, 1885), a III. osztályú Vaskorona Rend (az 1900. évi párizsi világkiállítás magyar csoportjának szervezéséért) és két Signum Laudis tulajdonosa, s nem utolsósorban 1908. január 16-án boglári előnévvel magyar nemesi címet is kapott a jelen oklevéllel azonos címerrel. Simon Jakabnak feleségétől, Birnbaum Bertától három gyermeke született, Margit (1879–?), Jolán (1882–1948) és Jenő (1886–?). Simon Jolán azután hozzáment Milch Gyulához, akitől megszülettek az oklevélben említett unokák, Simon-Milch György (1903–1984) és Simon-Milch Zsuzsanna (1904–1945). György – aki szintén gazdasági, méghozzá mezőgazdasági tevékenységet folytatott később Hahn Olgát (1909–?) vette el, Zsuzsanna pedig dr. Mattyasovszky Sándor orvos (1892–1945) felesége lett. Mivel Simon Jakab három gyermeke közül a fia, Jenő a jelen adománylevél kiállításakor (1914-ben) már meghalt, ezért nem volt, aki a nevet, és vele együtt a nemességet és a címert örökölje. A nemességet ugyan a két lánygyermek használhatta, de nem örökíthette, csak saját személyében voltak nemesek, de halálukkal ez megszűnt volna, ezért volt szükséges a címer- és névátruházás. Simon Jakab, mint nagyapa tehát úgy döntött, hogy a nemességet két lánygyermeke révén unokáira hagyományozza, de a névváltoztatáshoz és az átruházáshoz királyi engedély kellett, ezért – egy megadott összeg befizetése mellett – az uralkodóhoz kellett fordulnia. Így a már korábban kapott nemességet jelen oklevél az unokáira, Milch Györgyre és Zsuzsannára ruházta át. A védési eljárásba bevont szakértő, a Magyar Nemzeti Levéltár véleménye szerint ez ritka adomány-típus, a megmaradt emlékanyagban, forrásokban csak kevés ilyen adományra van példa. A Milch György és Zsuzsanna részére adományozott oklevél a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mert az a 19. századi magyar társadalom-, gazdaság- és családtörténet, valamint a magyarországi zsidóság 1848 utáni gazdasági és társadalmi beilleszkedésére és felemelkedésére vonatkozó, egyedi adatokat tartalmazó, ritka adománytípust képviselő, nélkülözhetetlen levéltári forrás. |
|
|
|
|
|
