| MEGNEVEZÉS: |
Kalazanci Szent József |
| KOR: |
1750 körül |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 124.00 cm; szélesség: 93.50 cm;
egyéb méret(ek): kerettel: 140x108 cm |
| LEÍRÁS: |
Korábbi oltárkép, közepén sötét szerzetesi ruhában a keresztény népiskolák védőszentje Kalazanci Szent József látható, amint egy vak gyermeknek adja vissza a látását. Bal oldalt sötétzöld drapéria, jobbra válla fölött felhős égen mennyi fénysugarak közt két szárnyas fejecske lebeg. Előtte egy kék terítővel letakart asztalon kéziratok, egy kő talpazaton álló, szürke színű, Szűzanya szobor és a balesetet okozó letört esztergált fadarab látható. A kompozíció bal alsó sarkában három fiúgyermek áll. A sárga-vörös ruhás a Szentre néz, aki épp őt gyógyítja és jobb kezével a gyermek szemét érinti. A kék köpenyes a Szent és az esemény felé mutat, zsebéből pedig "Cicero" feliratú cédula kandikál ki. A hátsó kisdiák, aki talán a balesetet okozta, kinéz a képből, mintha el akarna osonni. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény 2020. novemberében ideiglenes kiviteli engedélyezés során került hatóságunk látókörébe a Szabadkai Városi Múzeumban rendezett „Schervitz Mátyás budai festő” című kiállítására szánt kölcsöntárgyként. A védési eljárásban szakértői véleményt készített a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és a szabadkai kiállítás kurátora, Schervitz életművének kutatója Korhecz Papp Zsuzsanna is. Schervitz Mátyás (Buda, 1701 – Buda, 1771) életét és művészetét egészen a közelmúltig leginkább csak adatokból ismertük és csak kevés művét ismertük. Ezek jó része ma már nem létezik, de javarészt budai templomokhoz kapcsolódtak. (pl. a tabáni templom főoltár- és oromképe (Stettner Sebestyénnel, 1747), Szent Katalin-főoltár és a szószék színezése; a vízivárosi Szent Anna-templomban zászlófestés (1746, 1758); a vízivárosi kapucinus templom Szent Erzsébet-főoltárképe (1760). Meglévő munkája pl. a kiscelli trinitárius templom hajdani Szent Ivó-mellékoltárképe (1759), a péceli Ráday-kastély allegorikus falképei (1763), a budai Szent Ferenc Sebei-templom kupolafreskóját (Portiunkula-búcsú, 1756).) Az újonnan felfedezett művek egy invenciózus, karakteres egyéni stílussal rendelkező, jó anatómiai tudású, kvalitásos festőre vallanak. Ebbe a sorba jól illeszkedik Kalazanci Szent Józsefet ábrázoló műve, mely 1750 körül készült. Egy pesti rendházból származó magánáhítatot szolgáló festmény, melyen a szent egy megvakult fiú szeme világát adja vissza. A kép a Kalazancius életének jeleneteit bemutató ábrázolások körébe tartozik, gyógyító témáját tekintve egyedi a hazai emlékanyagban. Szilárdfy Zoltán művészettörténész elsőként gyűjtötte egybe a Kalazancius-ábrázolásokat, ezek között a tárgyalt festményt, mint ismeretlen festő 18. századi művét közölte. Korhecz Pap Zsuzsanna azonban 2021-es restaurálási kutatómunkája során Schervitz Mátyás életművébe sorolta. Mivel a festmény egy késő barokk magyarországi festő kevés darabszámban fennmaradt műveinek egyik kvalitásos darabja, ikonográfiai ábrázolása igen ritka, valamint provenienciája Magyarországhoz köti, a késő barokk egyházi művészetben betöltött szerepe miatt kulturális örökségünk kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan emléke. |
|
|
|
|
|
