| MEGNEVEZÉS: |
Somorja város protocolluma, 1636-1644 |
| KOR: |
1636-1644 |
KELETKEZÉS HELYE: |
Somorja |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta, pergamen kötés |
| MÉRET: |
magasság: 20.00 cm;
egyéb méret(ek): [258] p. |
| LEÍRÁS: |
Szövege többségében magyar, kisebb részben német és latin nyelvű. A jegyzőkönyv Falusi István, Turner Benedek és Strasser György bírák időszakát öleli fel, egy rövid bejegyzés 1679-ből származik. Az első ív elvált a könyvtesttől, az utolsó levél szélei körben hiányoznak. Néhány levél kijár. Fűzve, pergamen kódexlapba helyezve. A kötésre használt kódexlap egy 12. századi Biblia-töredék a Bírák könyvéből (11,29–13,2), melynek írása 12. századi karoling minuszkula, a töredéket egy egyszerű vörös P iniciálé díszíti. A kötésre használt kódexlap egyik szélén kissé elmosódott beírás: „Átnéztem 1867. máj. 18 án. Kisfaludy”, másik szélén más kéztől származó beírás: "Kisfaludy Zsigmond hagyatékából kaptam a családtól". |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Somorja város protokolluma (jegyzőkönyve), mely 1636 és 1644 között keletkezett, többségében magyar, kisebb részben német és latin nyelvű feljegyzést tartalmaz, 2015 novemberében bukkant fel egy budapesti árverésen. A mezővárosi írásbeliség a 16. századtól kezdve vált általánossá, emlékei azonban csak nagy szerencsével maradtak fenn. A hódoltsági mezővárosok protokollumai (ülésjegyzőkönyvei) e tekintetben még ritkábbak, a ma Szlovákiában és Romániában fekvő mezővárosok e tekintetben is szerencsésebbek voltak társaiknál. A mezővárosok önkormányzatának legfontosabb írástermékei a jegyzőkönyvek, ahová a mezőváros önkormányzati testületei (tanács stb.) illetve egyszemélyes vezetése (bíró) előtt megjelent ügyeket sorolják fel. Vagyis a mezőváros minden olyan polgári peres és büntetőügye megtalálható itt, amely a jegyzőkönyv által felölelt időszakban előfordult. A városi jegyzőkönyv vagy protokollum egyben hitelesítési eszközként is szerepelt, azaz a vármegyei jegyzőkönyvekhez (és valamilyen szinten a hiteleshelyi jegyzőkönyvekhez hasonlóan) a városi települések számára az egyetlen hitelesnek tekinthető, emlékezet- és jogmegőrző dokumentum volt, amit mindenki elismert annak. Somorja a hódoltság és a Magyar Királyság peremvidékének egyik kiemelten jelentős mezővárosa volt a 16–17. század folyamán. A hódoltság és a Magyar Királyság közötti kereskedelmi rendszer a kémkedések miatt úgy alakult ki, hogy a hódoltsági – biztonságpolitikai szempontból megbízhatatlan – kereskedőktől a Magyar Királyság területén élő kereskedők vették át az árucikkeket, és vitték tovább az osztrák tartományok, illetve a Német-római Birodalom városaiba. Ezek az árucikkek, mint például a lábon hajtott szürkemarha és juh, vagy a belőlük előállított termékek (faggyú, bőr, szőrme stb.) nagyon jelentős szerepet töltöttek be az osztrák tartományok és a Német-római Birodalom húsellátásában és állati termékeket feldolgozó iparágaiban. Somorja e hálózatnak volt igen jelentős tagja, Érsekújvár mellett az egyik legfontosabb csallóközi települése. A somorjai városi jegyzőkönyvek tehát nem csupán a város apró-cseprő ügyeibe engednek bepillantást, hanem annál jóval szélesebb és fontosabb, az ország történetét és gazdaságát befolyásoló ügyeit is itt jegyezték fel. Az árverésen felbukkanó kötet hézagpótló, hiszen a legújabb feltárások szerint Somorja mezőváros fennmaradt jegyzőkönyveinek sorába illik. A jegyzőkönyv így az 1579 és 1677 közötti időszak két kötetének kiegészítője, és így jelentős és egyedülálló forrása nem csupán a mezőváros helytörténetének, társadalom- és gazdaságtörténetének, hanem tágabb értelemben a magyarországi hódoltsági gazdálkodás, kereskedelmi hálózat történetének is. A forrás jellegéből adódik, hogy egyedi, máshol nincs felbukkanó másodpéldánya vagy tükörforrása. A városi jegyzőkönyv az egyedüli őrzője annak a rengeteg ügynek, ami egyébként több száz okiratban maradt volna fenn. Erre azonban nincs lehetőség, hiszen tudjuk, hogy Somorja iratanyaga ebből az időszakból (de a teljes feudális korból) igen hézagos: a 18. század előtti időszakról mindössze alig néhány irat maradt fenn. A protokollum kötéséhez felhasznált pergamenlap 12. századi Biblia-töredék a Bírák könyvéből (11,29–13,2). Írása 12. századi karoling minuszkula, a töredéket egy egyszerű vörös P iniciálé díszíti. A pergamenlap valószínűleg egy Magyarországon használt kódexből származik. A kötésre használt kódexlapon található bejegyzés szerint a protokollum Kisfaludy Zsigmond (Szenc, 1837 – ?, 1926) hagyatékából származik. Kisfaludy Zsigmond 1861–1868-ig Somorján volt káplán, majd 1868-ban Dunaszerdahelyre került. 1892-től somorjai plébános, 1906-tól pozsonyi kanonok. Úgy tűnik pályafutása kezdetétől gyűjtötte a Somorja városára vonatkozó dokumentumokat, és megírta Somorja város monográfiáját, ez a mai napig kéziratban van meg, csak halála után jelent meg 1928-ban a város Árpád-kori történetet feldolgozó rész. Az ismert adatok alapján nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a protokollum mikor került ki a város őrizetéből, de nem kizárt, hogy már Kisfaludy is iratmentésként őrizte meg, esetleg más iratokkal együtt. Somorja város protokolluma (1636–1644) a 17. század magyar gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete, Somorja mezőváros helytörténete, valamint az egyetemes és magyar paleográfia és kötéstörténet kutatása szempontjából nélkülözhetetlen, más forrásból nem megismerhető adatokat tartalmazó, közgyűjteményi állományt kiegészítő forrás, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
