| MEGNEVEZÉS: |
Kossuth Lajos autográf, aláírt levele Farkas Ferencné Dorogházi Annához "Asszonyom!" megszólítással. (Kelt: Turin, 1867. augusztus 10.) |
| KOR: |
1867. augusztus 10. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Torino |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
terjedelem: 3.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Hozzá tartozik: "Dorogházi Anna Farkas Ferenczné Asszonynak Jászberényen via Pesth (Hongrie)" címzésű boríték.
Tartalma: a levél írója válaszol egy honvéd feleségének, aki eltűnt férjéről tudakozódott. Kossuth jelzi, hogy tájékoztatást nem tud adni, mert azonos nevű illetőre nem talált a nála lévő lajstromokban, de a hasonló nevű emberek sorsáról tájékoztatja a címzettet, valamint jelzi, hogy a seregek egy része, mely török földre ment, baj nélkül visszatérhetett Magyarországra. Ezen kívül tanácsot ad az özvegység elismertetése tárgyában. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Kossuth Lajos (Monok, 1802 – Torino, 1894) Turinban, 1867. augusztus 10-én kelt, Farkas Ferencné Dorogházi Annához írt autográf, aláírt levele „Asszonyom!” megszólítással Dorogházi Anna 1867. július 14-én kelt levelére adott válasz. Ebben Kossuth Lajos tájékoztatja Dorogházi Annát, hogy férje, Farkas Ferenc sorsáról eddigi kutatásai nem vezettek eredményre, mindenesetre magyar sereg már nincs külföldön. Átnézette a magyar légiók névsorát, de három Farkas nevű személyt talált, melyek közül kettő Ausztráliába vándorolt, egy Márton keresztnevű pedig Észak-Amerikában lett farmer. Elképzelhető, hogy a Törökországba menekült seregrészben volt, de azok hazatértek Vidinből 1849 őszén. Tájékoztatja a levélírót, hogy hatósági úton kérheti özveggyé nyilvánítását, de ha nem ez volt a célja, hanem csak a bánat, akkor kétszeresen fájlalja, hogy nem tud választ adni kérdésére. A Jászberénybe küldött levél a magyar emigráció történetének egyedi forrása, ugyanis megtudjuk belőle, hogy Kossuth viszonylag rövid idő – szűk egy hónap – alatt is érdemi információkkal tudott szolgálni a kérdezőnek. Ez alatt az idő alatt ugyanis három Farkas vezetéknevű személy tartózkodási helyét sikerült kideríteni. Sajnos pont a kérelmező férjének sorsáról nem tudott érdemi információkat adni. A levélben utal az 1849-ben Vidinbe menekült magyar seregrészre, melynek tagjai közül mintegy 5000 ember Franz von Hauslab (Bécs, 1798 – Bécs, 1883) tábornok ígéreteiben bízva visszatért Magyarországra, de róluk Kossuthnak nem volt névjegyzéke. A birtokában lévő olaszországi magyar légió iratanyaga – mely lajstromra utal levelében – jelenleg a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában, MNL OL – R – 112 jelzeten található. Abból, hogy egy amerikai magyar emigráns (farmer) sorsáról is tudott, arra lehet következtetni, hogy valóban felhasználta a kutatáshoz kiterjedt kapcsolatrendszerét, tehát komolyan igyekezett érdemi választ adni egy honvéd sorsára vonatkozó kérdésre. Az hogy ilyen részletes kutatást végzett, és viszonylag hosszú levélben válaszolt Kossuth egy egyszerű, vélhetőleg tizennyolc éve megözvegyült asszonynak, nagyban elősegítette a kialakulóban lévő Kossuth-kultusz további terjedését. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában még egy 1871-ben kelt levél található, melyben volt honvédről érdeklődik annak felesége (levéltári jelzet: MNL OL – R – 90 – I. – No. 8669). Az utóbbi levél írója szintén Jászberényben élt, és Kossuth sajnos neki sem tudott érdemi információval szolgálni férjével kapcsolatban, de ebben az esetben is részletes „adatgyűjtést” végzett, még Amerikába is írt. Talán nem véletlen, hogy mindkét levelet Jászberényből írták, valószínűleg híre mehetett annak, hogy Kossuth a „kisemberek” leveleire is válaszol, mindenesetre a levélből tükröződő segítőkészség és együttérzés tovább építette Kossuth kultuszát, és mint a példából is látható, szinte relikviaként őrizték meg leveleit. Kossuth Lajos Turinban, 1867. augusztus 10-én kelt, Farkas Ferencné Dorogházi Annához írt levele a 19. századi magyar történelem, különösen Kossuth Lajos életműve, az 1849 utáni magyar emigráció története és a Kossuth-kultusz kialakulásának kutatása szempontjából nélkülözhetetlen, más forrásból nem ismert adatokat tartalmazó forrás, ezért a magyar kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
