| MEGNEVEZÉS: |
I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem parancslevele rátóti Gyulaffy László marosszéki kapitánynak. (Kelt: Algyógyfürdő, 1684. július 8.) |
| KOR: |
1684. július 8. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Algyógyfürdő |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tinta, kézírás |
| MÉRET: |
terjedelem: 1.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Magyar nyelvű papír missilis a fejedelem saját kezű aláírásával, külzetén címzéssel és papírfelzetes pecsét nyomával.
Tartalma: a fejedelem tájékoztatja a kapitányt, hogy az ördöngősök és "bűjös bájosok" üldözésével széki Teleki Mihályt megbízta, ezen oknál fogva megparancsolja, hogy a felügyelete alatt álló területen található "efféle tisztátalan személyek" elfogásáról és őrizetéről gondoskodjék. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A 2015 júniusában budapesti antikvár árverésen felbukkant irat a 17. századi erdélyi történelem sajátos összefüggéseibe illeszkedik. Az I. Apafi Mihály (Ebesfalva, 1632 – Fogaras, 1690) erdélyi fejedelem Algyógyfürdőn, 1689. július 8-án kelt, rátóti Gyulaffy László marosszéki kapitánynak írt levele papír missilis, külzetén címzéssel és papírfelzetes pecsét nyomával. A levélben a fejedelem tájékoztatja a kapitányt, hogy az ördöngősök és „bűjös bájosok” üldözésével széki Teleki Mihályt megbízta, ezen oknál fogva megparancsolja, hogy a felügyelete alatt álló területen található „efféle tisztátalan személyek” elfogásáról és őrizetéről gondoskodjék. Az irat a magyarországi boszorkányüldözések ritka típusú dokumentuma, ugyanis míg a boszorkánypereknek maradtak fent összefüggő emlékei, tanúvallomási és tárgyalási jegyzőkönyvei, addig az azt megelőző megbízások dokumentumai csak szórványosan őrződtek meg. A levelet kicsit tágabb, Erdély történetének 1677–1689 közti politikai kontextusába helyezve újabb forrással árnyalhatjuk az adott korszak történetét. I. Apafi Mihály és felesége, Bornemisza Anna (1630 körül – Ebesfalva, 1688), valamint az akkori erdélyi társadalom egésze a boszorkányoknak tulajdonította a fejedelemasszony krónikus betegségét és tizenhárom gyermekének korai halálát – a felnőtt kort csak egy gyermekük, a későbbi fejedelem, II. Apafi Mihály érte el. A hiedelem segített Teleki Mihálynak (Nagyvárad, 1634 – Zernyest, 1690), Apafi legfőbb tanácsosának abban, hogy az ellene 1677 ben fegyverrel támadó, és utána Törökországban raboskodó Béldi Pál feleségét, az 1678-tól Szamosújváron fogva tartott Vitéz Zsuzsannát vádolja meg boszorkánysággal, és így egyik ellenfelének családját kiiktassa a politikai hatalomból. 1682-ben két gyermeke is meghalt a fejedelmi párnak, így a már férje bukása után is boszorkánysággal vádolt asszony ellen újra elindult a vizsgálat, és elkezdődött a 17. századi Erdély egyik leghíresebb, politikai motívumokat sem nélkülöző boszorkánypere. A Vitéz Zsuzsanna elleni vádakat alátámasztotta egy 1683-ban tett tanúvallomás, melyben a huszonöt éves Kende Klára azt vallotta, hogy Veselényi Pálné (Béldi Pál és Vitéz Zsuzsanna lánya) – Béldiné megbízásából – boszorkányokat gyűjtött össze Hadadban, hogy „azok is munkálódnák az asszonyunk ő nagysága (ti. Bornemisza Anna) nyavalyája terjedését”. A fentiek fényében nem meglepő, hogy a vizsgálat folytatódott, és összesen nyolc, boszorkánynak tartott személyt őriztek Görgényben, akikkel kapcsolatban az 1685. február 22-én kezdődött országgyűlésen tervezett a fejedelem – Thököly Imre és Barcsay Ákos politikai perei mellett – törvényt alkotni. Az ügyet tárgyalták is, de törvényt ekkor nem hoztak, ezt végül az ősszel, Gyulafehérvárott 1685. október 24. és november 7. között tartott országgyűlés hozta meg. A IV. artikulus általában rendelkezik a tolvajlásban, gyilkosságban, boszorkányságban és egyéb hasonló vétségekben gyanúba került személyekről, a IX. artikulus a Görgényben fogva tartott boszorkányok ügyében rendel ki húsz bírót, akik közt megtalálható Gyulaffy László is. Vitéz Zsuzsanna 1686-1687 fordulója körül, Bornemisza Anna pedig 1688. augusztus 5-én halt meg. A dokumentum azonban azt igazolja, hogy a fejedelem, talán felesége halálának okát is a boszorkányságban keresve, a megbízással tovább erősítette Teleki Mihály politikai pozícióit. A fejedelem parancslevelének értékét tovább növeli, hogy az a kibocsátó által hivatali minőségében egy hivatalos személynek lett megküldve, tehát a mai fogalmaink szerint – levéltárban őrizendő – köziratnak minősülne. A levél a 17. századi magyar politika-, jog-, művelődés és mentalitástörténet, valamint az erdélyi boszorkányüldözések kutatása szempontjából, típusát tekintve szórványosan fennmaradt, nélkülözhetetlen, más forrásból nem ismerhető adatokat tartalmazó levéltári forrás, ezért a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme. |
|
|
|
|
|
