| MEGNEVEZÉS: |
Pihenő Szent Család |
| KOR: |
16. század utolsó negyede |
KELETKEZÉS HELYE: |
Ferrara |
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 52.00 cm; szélesség: 78.00 cm |
| LEÍRÁS: |
A jobb oldali előtérben fehér ruhacsomón fekszik az alvó, jobb karját hasán pihentető gyermek Jézus. Mellette balról vörös ruhában, fejét is fedő kék köpenyben, fél térdre ersezkedve látjuk Máriát, feje körül vékony dicsfény-karikával, kezeit imára kulcsolva, tekintetét Jézus felé fordítva. Tőle jobbra, Jézus mögött sötétbarna ruhában, sárga köpenyben, a baljában tartott botra támaszkodva térdel Szent József őszhajú és -szakállú alakja; az ő fejét is vékony dicsfény övezi, jobbját mellére teszi, tekintetét Jézus felé fordítja. A csoport mögött és tőlük balra alkonyi tájkép látható fákkal, patakkal, pihenő lóval, a távolban hegyekkel. |
| JELZÉS: |
jelzés nélkül |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Egy budapesti aukciósház 2015. decemberi aukcióján szereplő festményt a Szépművészeti Múzeum javaslatára a Műtárgyfelügyeleti Iroda védetté nyilvánította. A festmény provenienciájáról kevés adatunk van, csupán annyit tudunk, hogy az már a második világháború előtti időszakban Magyarországon kellett legyen, ugyanis az az 1945 utáni korszak egyik jelentős budapesti magángyűjteményének is állandó darabja volt. A „Pihenő Szent család” Ippolito Scarsella (Scarsellino) (Ferrara, 1550/1551 – Ferrara, 1620) érett kori műveinek sorába illeszthető, s könnyen elképzelhető, hogy az egykor Drezdában őrzött két Szent Család témájú párdarabhoz készült harmadik kompozícióként, akár azokkal egy időben, akár valamivel később (utóbbiak elpusztultak a második világháborúban, de fényképük fennmaradt). A Scarsellino számára, különösen a 16. század hetvenes-nyolcvanas éveiben oly kedves tájképi környezetnek a budapesti festményen jut a nagyobb tér: a kép teljes baloldalát elfoglalja, jobboldalt pedig az enyhén csavart pózban bemutatott adoráló Mária és József, valamint a földön, gyűrött leplen fekvő gyermek Jézus mögött lejtőssé válik, így adva hátteret a szereplőknek. A főleg Mária arcát és vörös ruháját bevilágító fény Jézus alakjából sugárzik, de a természetben honos fényként, misztikus vagy drámai hangsúly nélkül. A kompozíciónak bensőségesen otthonias a hangulata, mind a táj, mind az alakok megjelenítése csak igen finoman, mértéktartóan patetikus. Laza, spontán, oldott festésmódjában, a meleg tónusú színek használatában Scarsellino a Tiziano, Tintoretto, Veronese és Jacopo Bassano nevével fémjelzett velencei hagyomány folytatójának mutatkozik. A 16. század utolsó negyedében vagyunk, a késő-manierizmus és a klasszicizáló kora-barokk korszakában, de Scarsellinót nem sorolhatjuk sem a késő-manierizmus sem a kora-barokk mesterei közé; megmarad a velencei érett reneszánsz festészet örökösének és személyes hangú értelmezőjének. A műgyűjtők számára festett kisebb méretű képei iránt Itália-szerte, nem utolsó sorban Rómában nagy volt a kereslet. Műveivel Európa és az Egyesült Államok számos köz- és magángyűjteményében találkozhatunk, különösen sok festményét őrzi három igencsak tekintélyes római képtár, nevezetesen a Galleria Borghese, a Galleria Capitolina és a Galleria Nazionale d’Arte Antica. A budapesti Szépművészeti Múzeumban egy festménye található, amely az Esterházy gyűjteményből származik, és a Régi Képtár állandó kiállításán is szerepel: „Alexandriai Szent Katalin misztikus eljegyzése Szent Józseffel, Assisi Szent Ferenccel és egy térdeplő püspökkel”. Scarsellino művei Magyarországon ritkának számítanak, az említett közgyűjteményi leltári tételen túl a védetté nyilvánított állományban is csupán egyetlen művét (Szerzetes látomása, műtárgy-nyilvántartási azonosító: 307526) tartjuk számon. A védés tárgyát képező „Szent Család” című festmény a táj és a figurák magabiztos összehangolásával, levegős, laza, mégis összetartó kompozíciójával, mélyen bensőséges hangulatával a mind kortársai, mind a jelen művészettörténete által nagyra értékelt ferrarai mester magas színvonalú alkotása, a Magyarországon őrzött, hazai provenienciával rendelkező, itáliai műkincsállomány kiemelkedően értékes darabja. |
|
|
|
|
|
