| MEGNEVEZÉS: |
Vadkan, 1966 |
| KOR: |
1966 |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
mészkő |
| TECHNIKA: |
faragott |
| MÉRET: |
magasság: 160.00 cm; szélesség: 173.00 cm; mélység: 100.00 cm |
| LEÍRÁS: |
Nyilvánosan is látogatható őrzési helye: a tiszadobi Andrássy kastély parkja (4456 Tiszadob, Bocskai u. 59.)
Téglalap alakú lapos talpazatra mintázott, körplasztikus állatalakos, fehér mészkő szobor. Hátsó lábain ülő életnagyságú vadkanábrázolás, amely fejét kissé balra fordítja, orrát peckesen felemeli. Antropomorf vonásokat viselő arcon mosoly, sörénye, szőre részletgazdagon faragott. |
| JELZÉS: |
jelzés nélkül |
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A szobor 2009-ben, a befogadó kastélypark tervezett felújítása kapcsán került a műtárgyfelügyeleti hatóság látókörébe. A Vadkan, 1966 című alkotás Csíkszentmihályi Róbert korai műve, a fiatal művész első megrendelése, az első köztéri munkája volt, de a közgyűjteményi szakértő szerint „ennek ellenére nem ifjúkori zsenge, hanem eltalált karakterű, átgondolt, jó mű, mely környezetébe is megfelelően beépült”. Mint a művész valamennyi alkotásán, ezen is átsugárzik egy belső jókedv. A plasztika remek folytatója a vadállatok évezredes ábrázolási hagyományainak, valamint az állatportré követelményeit ugyan felül nem író, de a tartásban és az "arc" vonásaiban kétségkívül ott bujkáló antropomorf vonások következtében jól eltalált karakterű, átgondolt mű. A szobor a művész életművében is jelentős pont, mert ekkor szakadt el mestereinek, Pátzay Pálnak (Kapuvár, 1896 – Budapest, 1979) és Szabó Ivánnak (Budapest, 1913 – Budapest, 1998) mintázásmódjától. A korszak magyar szobrászatában ez időtájt kísérletező időszak veszi kezdetét, melyben Csíkszentmihályi Róbert Medgyessy Ferenc (Debrecen, 1881 – Budapest, 1958) mészkőhasználata mellett teszi le a voksát, de elődjének komor megfogalmazása helyett „figuráinak vidor karaktert adott, megelőlegezve érett és időskori antropomorf állatalakjainak lelki habitusát.” A szobor – a megrendelési körülményein keresztül – egyúttal emléket állít a kastély több, mint fél évszázadon át történt hasznosításának is: 1950-től kezdődően itt működött a Tiszadobi Gyermekváros. A tiszadobi kastélyparkban a neobarokk kertkompozíció már meglévő szobraival összevetve is „helyt áll magáért”, mára beépült a vegetációba, így indokolt, hogy a helyén, épségben fennmaradjon, ezért hely-, és intézménytörténeti jelentőségét is figyelembe véve a szobor a magyar kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan képzőművészeti alkotása. |
|
|
|
|
|
