| MEGNEVEZÉS: |
A budavári királyi palota alap- és helyszínrajzai, 1852-1854 (2 db) |
| KOR: |
1852 és 1854 |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
tus, akvarell (vízfesték), kézírás, tinta, lavírozott |
| MÉRET: |
|
| LEÍRÁS: |
A védetté nyilvánított tárgyegyüttes elemei (összesen 2 db):
1) A budavári királyi palota földszinti alaprajza, 1852. december 20. (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327925);
2) A budavári királyi palotában található nyári lovasiskola és vízvezeték helyszínrajza, 1854. szeptember 29. (műtárgy-nyilvántartási azonosító: 327978). |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budavári királyi palota alap- és helyszínrajzai, 1852-1854 (2 db) című két tervlapból álló együttes 2020 júliusában budapesti antikvárium árverési kínálatában került a Műtárgyfelügyelet látókörébe. A védésre az eljárásban szakértőként is közreműködő Budapesti Történeti Múzeum tette a javaslatot. A budavári királyi palota földszinti alaprajza, 1852. december 20. című tervlap jól mutatja a királyi palota átalakításának egy fontos mozzanatát, a dunai homlokzat 19. század közepi változatának kialakulását. Ekkor szélesítették hatoszlopossá a középső kolonnádot és emeleték ki pilaszterekkel a középrizalit két oldalán lévő axisokat. Ennek ábrázolására készült a terv, amely a szakirodalom számára eddig nem volt ismert. Az 1849. évi ostromban megsérült budai Várpalota újjáépítésére 1853-ban alakult k.k. Schlossbauleitung Ofen (Építésvezetőség) 1849-1860 között keltezett iratai a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában találhatóak. Ezekhez az iratokhoz és a Schlossbauleitung Ofen megalakulása előtt, a kormányszéki építési ügyek igazgatósága (K. K. Direction dér Dicasterial Gebáude Angelegenheiten) várépítési tevékenységéhez, számos építészeti terv is kapcsolódik, ahogyan ez a tervlap is. Ezeknek a terveknek a legnagyobb része a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma Építészeti Gyűjteményében található. A budavári királyi palotában található nyári lovasiskola és vízvezeték helyszínrajza, 1854. szeptember 29. című helyszínrajz a királyi palota környezetének kiépítését mutatja, 1854-ben. Ábrázolja az udvari istállóhoz vezető vízvezetéket, valamint a nyári lovasiskola helyszínét és a területét határoló kerítés részleteit (metszet, nézet). A tervező Carl Neuwirth, az 1853-57 között működött k.k. Schlossbauleitung Ofen (Építésvezetőség) építésze volt ekkor, de Neuwirth életútja a magyar szakirodalomban részletesebben nem ismert. Ugyanakkor tevékenysége jelentős volt a budai királyi palota 19. század közepi átalakítási munkáiban, nevéhez köthető a palota 1850-es évek közepi belső átalakításainak legnagyobb része, közöttük Albrecht főherceg lakosztályának kialakítása is. Ezeknek a terveknek a döntő többsége a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma Építészeti Gyűjteményében található. A másik aláíró építész Joseph Weiss, építési felügyelő, aki a Schlossbauleitung vezetője volt 1853-tól egészen az intézmény megszüntetéséig, 1857 decemberéig. Weiss feltételezhetően nem a tervező volt, inkább mint az építkezés felelőse írta alá a tervet. A budai Várpalota újjáépítésére vonatkozó 1849-1860 között keltezett iratai a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában találhatók, valamint ezen iratokhoz tartozó építészeti tervek legnagyobb része a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma Építészeti Gyűjteményében található. A két tervrajz a palota 1849 utáni újjáépítésének időszakából származnak, azonban provenienciájuk ismeretlen. A tervrajzoknak nincsenek ismert másolatai sem magán- sem közgyűjteményben, azok adatai más forrásból nem ismerhető meg, így pótolhatatlanok. A két tervrajz összetartozó tárgyegyüttest képez, a témája és provenienciája miatt. Ezt az árverésen való együttes felbukkanásuk valószínűsíti, illetve valószínűleg egy helyről, a vár üzemeltetésével, fenntartásával foglalkozó intézményből kerülhettek ki, valamint a tervek egy épületet ábrázolnak és egy korszakban készültek. A tervlapok a magyar történelem meghatározó épületének, a budai királyi palota építéstörténetének egyedi más forrásból nem ismert, a közgyűjteményi állományt kiegészítő forrásai, a magyar és egyetemes kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan, összetartozó építészettörténeti dokumentumai. |
|
|
|
|
|
