Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 241133
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
MŰVÉSZETI ALKOTÁS; FESTÉSZETI ALKOTÁS; HORDOZHATÓ FESTMÉNY
festmény (táblakép)
Jogi helyzet:
LOPOTT, VÉDETT
Alkotó(k):
művész: Haranghy Jenő (Debrecen, 1894 – Budapest, 1951)
MEGNEVEZÉS: Lóvásár, 1916
KOR: 1916 KELETKEZÉS HELYE:
ANYAG: vászon
TECHNIKA: olaj
MÉRET: magasság: 124.50 cm; szélesség: 188.50 cm
LEÍRÁS: A kép előterében lóvásári jelenet, jobbra és balra négy-négy fából álló csoport, a háttérben házak.
JELZÉS: balra lent: "Haranghy Jenő 1916"
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: A festmény az örökségvédelmi hatóság látókörébe az 1998-ban történt lopása nyomán került, ekkor vette nyilvántartásba a lopott műtárgyak adatbázisába. Ezt követően 2014 tavaszán egy budapesti árverésen bukkant fel, ahol a védési eljárását is megindította. Az 1916-ban készült festmény az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1916/17-es Téli Tárlatán került a nézők elé, amely Haranghy Jenő első kiállítási bemutatkozása is volt. Haranghy ekkori stílusán még érződik a plein air festészet hatása, a dokumentatív hűség és a festőiség egyensúlyát ezen a korai művén meglepő felkészültséggel oldotta meg. A Debrecen környéki táj és élettér ábrázolása, a Hortobágy, a puszta, a képeken központi helyet elfoglaló ló és lovas alakok közel egy évtizedig még intenzíven visszatérő motívumai Haranghy festményeinek, de a lóvásár és a hídi vásár tematika élete végéig foglalkoztatta a művészt, melyről vázlat- és rajzkönyvei is tanúskodnak. A családi hagyomány szerint a képet meg akarták vásárolni I. Ferenc József számára, de Haranghy fiatal kora miatt a bizottság végül nem javasolta. A kiállítás után azonban Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879 – Budapest, 1942) vette meg és leányfalui házában helyezte el, ami 1912-ben épült, és az író fő alkotóműhelye volt. Az író saját származása, gyerekkora okán is ismerte a festményen megörökített képi világot, és Móricz korai alkotói korszakában éppen a parasztság és a földművesek világa került a középpontba. Ez magyarázhatja azt is, Móricz Zsigmond Haranghyval nem csupán mint az általa megvásárolt kép festőjével került kapcsolatba, hanem a művész három kötetét is illusztrálta. Móricz is feldolgozta a Hortobágy, a hídi vásár és a puszta világát műveiben. Legismertebb novellája e témában a Komor ló (1934), melyet Georg Michael Höllering filmrendező kérésére írt, melynek természeti keretét a hídi vásár adta. Az alkotó életművében betöltött szerepére, továbbá Móricz Zsigmondnak a festményhez és alkotójához, írói világképéhez való viszonyára, valamint a téma sokrétű irodalmi és filmtörténeti kapcsolataira, illetve a népi hagyományhoz való kötődésére tekintettel a festmény a magyar kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan képzőművészeti alkotása.