Műtárgy-nyilvántartási azonosító: 321605
Gyűjtemény-nyilvántartási azonosító:
Rendeltetés és tárgyfajta:
DOKUMENTÁCIÓ; ÍROTT / NYOMTATOTT (KÉZ- ÉS GÉPIRAT); KÖZIRAT
oklevél; adománylevél - címeres levél
Jogi helyzet:
VÉDETT
Alkotó(k):
kibocsátó: I. Ferenc József, Habsburg (Bécs, 1830 – Bécs, 1916);aláíró: Széchényi Manó, sárvár-felsővidéki gróf (Sopron, 1858 – Sennyefa, 1926);aláíró: Ulrich Mihály (minisztériumi tisztviselő, 20. század eleje);művész: Krahl, Ernst August (Drezda, 1858 – Bécs, 1926)
MEGNEVEZÉS: I. Ferenc József magyar király által kiadott nemesség-, címer- és előnév adomány dr. Áldor Adolf és családja részére. (Kelt: Bécs, 1899. szeptember 22.)
KOR: 1899. szeptember 22. KELETKEZÉS HELYE: Bécs
ANYAG: viasz, fém, pergamen
TECHNIKA: aranyozott, kézírás, festett, bársonykötés
MÉRET: magasság: 38.00 cm; szélesség: 29.00 cm; terjedelem: 4.00 lap
LEÍRÁS: Címerfestménnyel és címerleírással, arany zsinóron ráfüggesztett, dísztelen fémtokos magyar királyi pecséttel. Vörös bársonnyal borított, arany vaknyomásos ornamentikával és a Magyar Királyság középcímerével díszített, valamint fehér és zöld kötőszalagokkal ellátott könyv alakjában, igényes kalligráfiával pergamenre írva. Az egymástól a díszfestések védelmére selyempapír lapokkal elválasztott oldalak egyszerű keretezéssel díszítve. Az első szöveges lap tetején a magyar középcímer látható, színes ábrázolásban. I. Ferenc József saját kezű, az utolsó oldalon a szöveg alatt látható aláírásával, ugyanott jobboldalt a király személye körüli miniszter, gróf Széchényi Manó ellenjegyezésével. Ulrich Mihály, a király személye körüli magyar királyi minisztérium segédhivatali igazgatója 791/1899 eln. iktatószámon, 1899. szeptember 22-én iktatta a Királyi Könyvekbe. A családnak adományozott címer a következő: kékkel és vörössel hasított csücsköstalpú pajzs arany pajzsfővel, a pajzsfőben természetes emberi szem, az első mezőben négy arany liliom között egy hatágú arany csillag lebeg, a hátsó mezőben pedig zöld pázsiton a kígyós botjára támaszkodó Aesculapius áll; a koronás pántos sisakon arany kürt, jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst sisaktakarókkal. Tartalma: Ferenc József király dr. Áldor Adolf nagykárolyi városi és közkórházi igazgató-főorvost érdemeiért a feleségétől, Roóz Lujzától származó fiával, Lajossal, valamint lányaival, Ilonával, férjezett Sarkadi Adolfnéval, Saroltával, férjezett dr. Neumann Bertalannéval, Kornéliával, férjezett dr. Sternberg Gézánéval és Teklával, férjezett Fisch Lajosnéval együtt a „gyömörői” előnév adományozása mellett Magyarország címerhasználó nemeseinek sorába emelte.
JELZÉS: a címerfestés alatt jobbra lent: "KRAHL E."
JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: A budapesti árverésen 2015 decemberében felbukkant irat I. (Habsburg) Ferenc József (Bécs, 1830 – Bécs, 1916) magyar király által kiadott magyar nemesség-, címer- és előnév adomány dr. Áldor Adolf és családja részére, címerfestménnyel és címerleírással, függőpecséttel, kelt Bécsben, 1899. május 22-én. Az oklevél a kiegyezés utáni korszak tipikus magyar címeres nemeslevelei közé tartozik. Vörös bársonnyal borított, arany vaknyomásos ornamentikával és a Magyar Királyság középcímerével díszített, valamint fehér és zöld kötőszalagokkal ellátott könyv alakjában, a jogbiztosító iratok esetében kötelező módon pergamenre írva adták ki, az uralkodó arany zsinóron ráfüggesztett, dísztelen fémtokos magyar királyi pecsétjével megerősítve. Az irat kiállítása a Ferenc József idején bevett díszítéssel és igényes kalligráfiával történt. A magyar nyelvű, a megszokott formulákból építkező szöveg szerint Ferenc József király dr. Áldor Adolf nagykárolyi városi és közkórházi igazgató-főorvost érdemeiért a feleségétől, Roóz Lujzától származó gyermekeivel együtt a „gyömörői” előnév adományozása mellett Magyarország címerhasználó nemeseinek sorába emelte. A családnak adományozott címer meg van festve az 1867 és 1910 között alkalmazott eljárás szerint az oklevél közepén, Ernst August Krahl (Drezda, 1858 – Bécs, 1926) udvari címerfestő által. A címer érdekessége, hogy ún. beszélő címernek tekinthető, mivel a pajzsfőben szereplő szem feltehetően Áldor Adolfnak a szemészet terén kifejtett ténykedésére utal. Ez a címer a kék mezőben ábrázolt zöld pázsittal egyébként szigorúan véve vét a heraldikai színszabály (tudniillik hogy fémre fém és színre szín nem kerülhet) ellen, de ez megmagyarázható úgy, hogy az a kivételnek tekintett természetes ábrázolásban látható, ami a magyar heraldikának évszázadok óta jellemzője. Az oklevelet a király saját kezű, az utolsó oldalon a szöveg alatt látható aláírásával hitelesítette, ugyanott jobboldalt az akkori király személye körüli miniszter, gróf Széchényi Manó ellenjegyezte, végül Ulrich Mihály, a király személye körüli magyar királyi minisztérium segédhivatali igazgatója a 791/1899 eln. iktatószámon, 1899. szeptember 22-én annak rendje és módja szerint beiktatta a Királyi Könyvekbe. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában a nyilvántartások alapján ezen Áldor vagy Adler családnak a Királyi Könyveken és a nemesítéssel kapcsolatos ügyintézés iratain kívül nem található iratanyaga. Az alapvető családtörténeti szakirodalmi tételek közül Kempelen Béla ismeri a családot. A zsidó származású, eredetileg Adler Adolf 1832. augusztus 20-án született a Győr megyei Gyömörén (más néven Gyömörőn). Az orvosi pályára lépett, sebészorvosi oklevelét 1860-ban szerezte meg Budapesten, ezt követően pedig Nagykárolyban telepedett le. 1859-től az Orvosi Hetilap rendes munkatársaként dolgozott. 1869-ben vette át az egy évvel azelőtt a nagykárolyi Károlyi-uradalom kezeléséből a városéba átkerült kórház igazgató-főorvosi posztját, s a következő évtizedekben komoly munkát fektetett a kórház fejlesztésébe: 12 ágyasról 60 ágyassá bővítette, az ellátás minőségét is nagyban javította, s az intézmény 1885-ben közkórházzá válhatott. Szatmár vármegye tiszteletbeli főorvosa, Nagykároly város tiszti főorvosa is volt. Igazgatósági tagja volt a nagykárolyi Takarékpénztár-Egyesületnek. 1899-ben tagja lett a Szatmár vármegyei igazoló választmánynak. Nevét 1881-ben magyarosította Adlerről Áldorra. Tekintélyes mennyiségű szakpublikációja jelent meg magyar és külföldi orvosi lapokban egyaránt. Főként sebészeti és szemészeti kérdésekben publikált. Nagykárolyban halt meg 1901. október 20-án, ott is temették el az izraelita egyház szertartása szerint. Áldor Adolf 1864-ben vette feleségül Roóz Salamonnak, a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank igazgatósági tagjának a lányát, Roóz Lujzát, akitől a fent felsorolt öt gyermeke született. Fia, a címereslevélben is említett Áldor Lajos (született Nagykárolyban, 1872. március 10-én), szintén az orvosi pályára lépett, Budapesten, majd Karlsbadban fürdőorvosként tevékenykedett. Önálló műve: Vizsgálatok a vastagbél emésztő- és felszívóképességéről. Áldor Lajos felesége Kann Jolán volt, leányuk pedig Áldor Lucy. Áldor Adolf leányai mind nagykárolyi orvosokhoz és mérnökökhöz mentek férjhez (köztük dr. Sternberg Gézához, Áldor Adolf utódjához a kórházigazgatóságban), így a család továbbra is megmaradt az értelmiségi, művelt körökben. A dr. Áldor Adolf és családja részére adományozott oklevél a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mert az a 19. századi magyar társadalom-, gazdaság- és családtörténet, valamint a magyarországi zsidóság 1848 utáni társadalmi beilleszkedésére és felemelkedésére vonatkozó, egyedi adatokat tartalmazó, nélkülözhetetlen levéltári forrás.