| MEGNEVEZÉS: |
Deák Ferenc autográf, aláírt levele "Tisztelt Szabó Úr!" megszólítással. (Kelt: Pest, 1868. március 12.) |
| KOR: |
1868. március 12. |
KELETKEZÉS HELYE: |
Pest |
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
terjedelem: 1.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Tartalma: a levél írója megerősíti azt, amit már szóban is közölt a címzettel: ő maga szegény "s alig bírok csekély jövedelmemből magam egyszerű életmódja mellett is annyit félretenni, hogy néha egy-két megszorult embertársamnak némi csekély segélyt nyújthassak". A címzettnek küld, amit lehet, "többet nem küldhetek". Közli, hogy szóban ajánlotta őt báró Wenckheim Béla (Pest, 1811 – Budapest, 1879) belügyminiszternek, "ha sükere nincs, oka én nem vagyok". |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A budapesti antikvár árverésen 2015 novemberében felbukkant irat Deák Ferenc (Söjtör, 1803 – Budapest 1876) 1868. március 12-én kelt, – a kutatás eddigi állása szerint ismeretlen személyhez, – Szabó úrhoz írott levele, melyben Deák jelzi a címzettnek, hogy mint korábban írta, szerény körülmények közt él, többet nem tud küldeni. Báró Wenckheimnek említette Szabó urat, így a továbbiakban többet nem tehet érte. Deák Ferenc leveléből érződik az ingerültség, vélhetőleg nem szóban, hanem írásban már tájékoztatta a címzettet helyzetéről, bár a levél így kezdődik: „Mondtam már Önnek...”, mégis valószínűbbnek tűnik, hogy írásban tájékoztatta. A levélből kiderül, hogy Deák néha támogatott szegényebb embereket, azonban nyilván nem tudott nagyobb összegeket e célra fordítani, mivel köztudottan semmilyen személyes anyagi hasznot nem húzott sem a kiegyezés megalkotásából, sem a parlamenti képviselőségből. Megemlíti még Deák, hogy Wenckheim bárónak említette ügyét – vélhetőleg gróf Wenckheim Béla (Pest, 1811 – Budapest, 1879) belügyminiszterről van szó –, de ennél többet nem tehet. A levél alapján nyilvánvaló, hogy nem hagyta figyelmen kívül a címzett kérését, de a leírtaknál többet nem kívánt – mert nem tudott – tenni. A levél ékes példája annak, hogy a legismertebb magyar államférfi anyagi támogatását kérik, azonban láthatólag a kérelmező nem tudta tudomásul venni, hogy egy politikus ilyen puritán életvitelt folytat. Deáknak még ebből a rövid leveléből is kikövetkeztethető az államférfi nagysága, aki nincs részvét híján, segít, amennyire anyagi ereje engedi, de a törvényesség határát nem lépi át, és semmilyen módon nem befolyásolja a minisztert döntésében. Deák Ferenc magánéletéről viszonylag kevés forrás maradt fent, azok is többnyire keresztlányával, Dőry Franciskával, és gyámleányával, Vörösmarty Ilonával (Vörösmarty Mihály lánya) kapcsolatosak. Deák Ferencnek a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött, MNL - OL - R 22 jelzeten található iratainak mennyisége rendkívül kicsi, csupán 0,20 ifm, amely eltörpül a Kossuth-hagyaték mennyisége mellett, így minden, akár mégoly csekély terjedelmű korabeli forrás is árnyalhatja róla alkotott képünket. Deák Ferenc autográf, aláírt, 1868. március 12-én kelt levele „Tisztelt Szabó Úr!” megszólítással a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan eleme, mert az a 19. századi magyar történelem, valamint Deák Ferenc életműve kutatásának más forrásból nem ismert, egyedi, lényeges adatokat tartalmazó, nélkülözhetetlen levéltári forrása. |
|
|
|
|
|
