| MEGNEVEZÉS: |
Immaculata Ádámmal és Évával |
| KOR: |
1768 körül |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
vászon |
| TECHNIKA: |
olaj |
| MÉRET: |
magasság: 220.00 cm; szélesség: 127.50 cm;
egyéb méret(ek): díszkerettel: 258x154 cm |
| LEÍRÁS: |
Nyilvánosan is megtekinthető: Barátok Szent Anna templom (oratórium), 7020 Dunaföldvár, Rákóczi u. 3.
Ez a festmény az ugyanitt található Assisi Szent Ferenc c. Ismeretlen festő által készített kép párdarabja. Középen az apokalipszis jelenéseként a Szeplőtelen Szűzanya látható fehér ruhában, kék köpenyben, feje körül a tizenkét csillaggal, szíve előtt a Szentlélek galambjával, lába alatt a holdsarlóval és a világmindenséget jelképező kék gömbbel, amint egy gyermek-angyaltól liliomot vesz át. A rózsaszínes felhőgomolyagokon szárnyas fejecskék és angyalkák figyelik a világos okker háttér előtti jelenést. A két alsó sarokban két sziklán ülő, robosztus alak tekint fohászkodva Szűz Máriára – Ádám töprengve, Éva imára kulcsolt kezekkel –, ölüket fügefalevél takarja. Közöttük egy folyópart lankái mögött emberi arccal megjelenített felkelő nap látható; e részlet Annibale Caracci tollrajzával rokon. Ikonográfiája ritkának mondható és a pestis ellen védő jelentéssel bír. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
A festmény 2020 novemberében kiviteli engedélyezés során került a Műtárgyfelügyelet látókörébe, a Szabadkai Városi Múzeumban rendezett „Schervitz Mátyás (1702-1771) budai festő” című kiállítására szánt kölcsöntárgyként. Festője, hiteles levéltári adatokkal igazoltan a délszláv katolikus családból származó, de Budán született Schervitz Mátyás, akinek életét és művészetét egészen a közelmúltig leginkább csak adatokból ismertük és csak kevés művével találkoztunk. Ezek jó része ma már nem is létezik, de javarészt budai templomokhoz kapcsolódtak (pl. a tabáni templom főoltár- és oromképe (Stettner Sebestyénnel, 1747), Szent Katalin-főoltár és a szószék színezése; a vízivárosi Szent Anna-templomban zászlófestés és egyéb meg nem nevezett munkák (1746, 1758); a buda-újlaki templom szentélyének kifestése (1750); a vízivárosi kapucinus templom Szent Erzsébet-főoltárképe (1760)). Meglévő munkája a kiscelli trinitárius templom hajdani Szent Ivó-mellékoltárképe (1759), a péceli Ráday-kastély allegorikus falképeit (1763) nemrég tárták fel és azonosították Schervitz munkájaként, miként a budai Szent Ferenc Sebei-templom kupolafreskóját (Portiunkula-búcsú, 1756) is. Az újonnan felfedezett művek egy invenciózus, karakteres egyéni stílussal rendelkező, jó anatómiai tudású, kvalitásos festőre vallanak. A védési eljárás alá vont oltárkép jelenleg a dunaföldvári Barátok Szent Anna templom oratóriumán van elhelyezve, a templom eredeti barokk berendezéséhez tartozik. A templom fő és mellékoltárkép is Schervitz munkája. Az Immaculata kép 1768 körül készülhetett a templom építésének befejezésekor. Itt található a festmény párdarabja is, egy Assisi Szent Ferenc kép, amelyet viszont egy ismeretlen magyarországi festő készített a 18. század első felében, azonban formailag egymáshoz igazították őket. A festmény témájának aktualitását a 17-18. századi pestisjárványok adták, ugyanis a kor világképe szerint egyedül a Szeplőtelen Szűz tudta kivédeni a „halálszeplőt”, így apotropaikus jellegűvé vált, a hívők mágikus erőt tulajdonítottak neki és remélték, hogy Ádám és Éva eredendő bűnétől is megvédi őket. Ezért az első emberpár megjelenítése. A bajelhárító téma a templom főoltárának fa szobraiban is megjelenik, amik Szent Rókust és Sebestyént ábrázolják. Dunaföldváron 1740-ben söpört végig a pestisjárvány, amely után még egy kápolnát is emeltettek ezeknek a szenteknek. Mivel az oltárkép egy késő barokk magyarországi festő kvalitásos műve, ritka, különleges ikonográfiával rendelkezik, valamint egy ma is álló barokk műemléképület eredeti ingó tartozéka, a magyarországi késő barokk egyházi művészetben betöltött szerepe, helytörténeti jelentősége és a műemlék épülethez fűződő kapcsolata miatt kulturális örökségünk kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan emléke. |
|
|
|
|
|
