| MEGNEVEZÉS: |
Dsida Jenő "Egyszerű vers a kegyelemről" című versének autográf, aláírt kézirata. Keltezés nélkül. |
| KOR: |
1934 |
KELETKEZÉS HELYE: |
|
| ANYAG: |
papír |
| TECHNIKA: |
kézírás, tinta |
| MÉRET: |
terjedelem: 1.00 oldal |
| LEÍRÁS: |
Az 1934-ben keletkezett, négy versszakos, 31 soros vers, első, tintával írt eredeti példánya, több helyen javításokkal, aláhúzásokkal. A kéziraton még nincs cím. A kötetben megjelenthez képest az első versszak 3., az utolsó versszak 2. soraiban eltérő szöveggel. Az utolsó versszak 7. sora – bár nincs kihúzva a kéziraton, nyomtatásban nem jelent meg. |
| JELZÉS: |
|
| JELENTŐSÉGE, VÉDÉS INDOKA: |
Dsida Jenő "Egyszerű vers a kegyelemről" című versének autográf, aláírt kézirata (keltezés nélkül) egy 2017 májusában rendezett budapesti árverésen bukkant fel. A védési javaslatot és a szakértői véleményt az Országos Széchényi Könyvtár küldte meg a műtárgyfelügyeleti hatóság részére. Dsida Jenő költészetének megítélése nagy változáson ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Költészetét gyakran Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád költészetével rokonítják. Árveréseken ritkán tűnik fel újabb mű tőle. Hagyatékát a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) őrzi Budapesten. A jelen versnek nem található kézirata a PIM-ben őrzött anyagban, azonban az ismert Dsida-hagyaték alapján azonosíthatóan autográf. A kéziraton nem található sem cím, sem datálás. Magával a verssel eddig nemigen foglalkozott az irodalomtudomány, viszont a Dávid Gyula által szerkesztett kötet (Egyszerű vers a kegyelemről, Dsida Jenő húsz vallásos verse, Polis, 1994.) címadó verse. Témáját tekintve az istenes versei közé sorolható, a kézirat jelentősége, hogy a szöveg alakulása jól vizsgálható rajta, ezáltal is látható, hogyan alakul ki a Dsidára jellemző stílus, amely a keresztény motívumokat a pásztoridill képeivel vegyíti, amely képek azonban nemcsak az antik hagyományokhoz, hanem az erdélyi látképhez nyúlnak vissza. A kézirat variánsnak tekinthető a publikált műhöz képest. A változatokon kívül érdemes még megemlíteni a javításokat, mert ezek jól mutatják a szöveg alakulásának lépéseit. A negyedik és legnagyobb változás a Szakolczay által szerkesztett kötetben megjelent szöveghez képest: a kéziratban található utolsó előtti sor hiányzik a később publikált versből. A kéziraton még nincs nyoma annak, hogy szerzői szándék szerint maradt volna ki ez a sor, épp ellenkezőleg: az Erdélyi Lapokban megjelent vers még tartalmazza a kötetből kimaradt sort. A verskézirat Dsida Jenő lírájában a pásztoridill és újklasszicizmus elemeit beépítő beszédmód jelenlétének tendenciáját mutatja, és benne a nyomtatásban megjelent változathoz képest jelentős javítások és változtatások találhatóak, továbbá bár Dsida hagyatéka közgyűjteményben kapott helyet, a jelen versből nem ismerünk más kéziratot, ezért az a magyar és egyetemes irodalomtörténet, és a kulturális örökség kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan könyvtári forrása. |
|
|
|
|
|
